A február 5-i lapszámban Kopacz Gyula Lelátói magatartás újságcikke nyo­mán volna néhány megjegyzésem. Ez egy igaz, őszinte, valós cikk. A leírt jelenség sajnos nemcsak a jégkorong berkeiben fordul elő, hanem egyre gyakoribb minden sportban, legyen az a labdarúgás, kézilabda, röplabda, sísport. Nagyon jó, ha a szülő sportolni viszi gyerekét, de meg kell értenie, hogy a sok kezdő gyerekből csak néhány alkalmas teljesítménysportra. A testnevelés igazi célja sok egészséges gyerek nevelése nem teljesítménysporttal, hanem a mozgás örömének megszerettetésével. Erre kell jó példával szolgálnia anyukának, apukának. A heti egy-két testnevelési óra nagyon kevés egy fejlődésben lévő gyerek mozgásszükségletének kielégítésére. Idejön még az állandó internet-, okostelefon-használat, ami leköti a gyermeket, kevesebbet mozog. Vegye a kedves szülő szeretettel gyermekét, menjen vele biciklizni, sízni, úszni, kosarazni vagy olyan sportot űzni, ami gyermekének a legkedvesebb. Vegye a hátizsákot, s hétvégeken vigye a hegyekbe. És ha minden tantárgyból van házi feladat, akkor a testnevelés házi feladatként végezzen gyerekével naponta legalább 10 percig tornagyakorlatokat. És a kedves szülő ne feledje, hogy gyermeke gyalog vagy biciklivel is eljuthat az iskolába, hiszen annak idején ő is ezt tette. Ha mindezeket megteszi, majd gondolkodni fog, hogy mi jobb: „hülyézni” a lelátón vagy saját vérnyomása érdekében „mellékha­tások” nélkül élni. Dénes Géza, nyug. testnevelő tanár, Maroshévíz