A hazai (de nem csak) konszolidált általános költségvetésnek egyik igen vitatott kérdésköre a közpénzek leosztása a különböző közszférai szektorokra. (Úgy is fogalmazhatnánk, hogy sokszor a pénzelosztás rákfenéjével állunk szemben.) A parlamenti politikai pártok, a civil szféra szereplői, de még a közpénzügyek jeles szakértői közt sincs összhang, egyetértés e tekintetben, kompromisszumkészség sem igen mutatkozik, s még kevésbé sikerül a nézőpontok közös nevezőre hozása. Az viszont tény, hogy a költségvetés tekintetében is már évtizedek óta megvannak a „romániai sajátosságok”… Hol azt hallani, hogy túl kevés pénz jut a tanügynek, hol azt, hogy az egészségügynek, hol azt, hogy a környezetvédelemnek, de azt is, hogy az egyik vagy a másik szektor indokolatlanul nagy összegekben részesült, illetve túlméretezték egyes minisztériumok költségvetését. Mindez nézőpont kérdése, de az is igaz, hogy a pénzelosztásban sokszor túlontúl nagy szerepet játszhat a politikum, nevezetesen a kormánypártok érdekei, de esetenként az egyik vagy a másik ellenzéki párt „lekenyerezését” is célul tűzheti ki vagy akár bizonyos csoportok érdekeit szolgálhatja. Ugyanakkor felvetődhet az a kérdés is, hogy mihez mérten kevés vagy esetleg sok az a pénz, amely elköltéséről rendelkezik az a parlamenti többség által megszavazott törvény. Ez jó kérdés, mert a viszonyítási alap lehet a költségvetés másik oldala, a bevételi oldal, illetve a rendelkezésre álló pénzösszeg, s abból indulva ki kell megállapítani, hogy kinek mennyi jut. Ám lehet a viszonyítási alap más országok költségvetése is, például abban a tekintetben, hogy az elfogadott költségvetésen belül mire mekkora részarányt szánnak. Ez a viszonyítás igen érdekes és egyben sokatmondó lehet. Nézzük meg, mi is történt a költségvetési kiadásokkal a 2018-as esztendőben az uniós országok szintjén, illetve Romániában. (Megjegyezendő, hogy az elmúlt esztendőre vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre költségvetések végrehajtásával kapcsolatos számadatok, legalábbis azokra vonatkozóan még nem hozott nyilvánosságra közleményt az Eurostat.) Nos, a szóban forgó esztendőben Románia a GDP 4,7%-át fordította az egészségügyre, míg az uniós átlag 7% volt. A tanügyre a GDP-nek 3,2%-át fordították, míg az uniós átlag 4,6% volt. A védelmi költségekre, míg Románia a GDP 1,7%-ának megfelelő összeget fordított 2018-ban, addig az európai átlag csak 1,2%-os volt. Ennek kapcsán megjegeznénk azt is, hogy tavaly már hazai viszonylatban a szóban forgó arány elérte a 2%-ot, s egyes félhivatalos értesülések szerint az idén már ezt a szintet is meg fogja haladni. A közrendre és -biztonságra hazai viszonylatban a GDP 2,2%-a fordítódott, míg az uniós átlag megállt 1,7%-nál. Gazdaságélénkítésre 2018-ban a GDP 4,2%-át szánta 2018-ban a kormány, illetve a parlament, míg ez az arány uniós viszonylatban 4,4%-os volt. Sokat hallani arról is, hogy Romániában a társadalomvédelemre (nyugdíjak, munkanélküli segély, különböző szociális illetmények stb.) túl sokat fordítanak, de ez is a „megközelítés” kérdése. Mondjuk ezt annak okán, mert 2018-ban erre a szegmensre a GDP 11,6%-át szánták, míg az uniós átlag 12,9% volt. Tehát ehhez képest nem sok, sőt talán kevés az a 11,6%. Ha már itt tartunk, utalhatunk arra, hogy Finnországban, Franciaországban, Dániában, Olaszországban és Ausztriában a GDP-nek legalább 20%-át fordítják a szociális védelemre, s 12% alatt olyan országok vannak, mint Málta, Lettország, Bulgária vagy Románia. A felvázoltakból az is kiderül, hogy a költségvetés kiadási oldalának struktúrája viszonylag jelentős mértékben eltér az uniós tagállamok átlagának struktúrájától. A részarányok tekintetében a legnagyobb különbség az egészségügy és a szociális védelem esetében mutatkozik meg, s ez mindenképp sajnálatos. Az is igaz viszont, hogy másabbak az uniós tagállamok többségének lehetőségei is, mármint a pénzforrások megteremtése, illetve biztosítása tekintetében. Nem vitás például, hogy Dániában, Csehországban vagy éppenséggel Lengyelországban a költségvetés egy főre számított bevételei jóval meghaladják a romániaiak kvantumát. Egyrészt azért, mert vannak olyan adónemek, amelyek kvantuma nagyobb, mint a romániaiak, másrészt pedig azért, mert azokban „nagyobb becsülete van” a fizetési kötelezettségek teljesítésének, azaz az adóelkerülés és az adócsalás arányaiban összehasonlíthatatlanul kisebb, mint országunkban. Másképpen fogalmazva: ahol több pénz gyűl be, ott többre is futja… Haditechnika… Gyakran hallani arról, hogy országunk talán túl sokat költekezik haditechnikára, s úgy általában a fegyveres testületekre. A szóban forgó szektorokra 2018-ban a GDP-nek 3,9%-át fordította, míg az uniós átlag 2,9% volt. Az Eurostat által március 2-án nyilvánosságra hozott adatok szerint a hadászati kiadások tekintetében Románia uniós viszonylatban a 7. helyet foglalta el, a GDP-nek közel 1,8%-át fordítva a védelmi kiadások fedezésére. Nagyjából annyit, mint Litvánia. Az első helyet 2,1%-os részaránnyal Lettország foglalta el, a másodikat és a harmadikat Észtország és Görögország 2-2%-kal, a negyediket pedig Ciprus 1,9%-kal. Amúgy az Egyesült Államok által szorgalmazott 2%-ot 2018-ban még csak három ország teljesítette (a tavaly már többen, köztük Románia is), s attól igen sokan nagyon távol álltak. Magyarországon, Spanyolországban, Belgiumban, Ausztriában még az 1%-ot sem érte el, Írországban pedig alig 0,3% volt, Jó néhány országban (köztük Szlovénia, Szlovákia, Németország és Bulgária) 1-1,1% körül volt, és az 1,6%-ot alig hét országban haladta meg. Az igaz, hogy esetenként abszolút összegben kifejezve az 1,1% jóval több lehet, mint a romániai közel 1,8%. Íme: 2018-ban Németországban a GDP 1,1%-át fordították védelmi kiadásokra, ez abszolút számban kifejezve több mint 35 milliárd eurót jelentett, míg a romániai közel 1,8%, körülbelül 18 milliárd lejt. Amint már arra utaltunk, az idei esztendőben valószínű, hogy 2% fölé emelkednek a védelmi kiadások. Azok a megelőző esztendőhöz viszonyítva 3 milliárd lejjel növekedtek, azaz a 2019-es esztendei 20 milliárd lejről 23 milliárd euróra. A költségek tekintetében a legnagyobb arányú növekedés a beruházások (hadászati eszközök és felszerelések beszerzése) terén mutatkozik, azaz 23%-os, ami azt jelenti, hogy az a múlt esztendei 6,1 milliárd lejről 8 milliárd lejre emelkedik. Továbbá mintegy 7,8 milliárd lejt fordítanak a hadsereg személyzeti költségeire és körülbelül 3,8 milliárd lejt a szociális megsegélyezésre, azaz a tartalékállományba helyezett katonai káderek nyugdíjaira. Közvetlenül nem idetartozik, de utalnánk arra, hogy a NATO-tagállamoknak vállalásaik értelmében 2024-ig kell elérniük a GDP már említett 2%-ának védelmi célokra való fordítását. Azon országok, amelyek ezt az arányt hamarabb elérik, azt továbbra is meg kell őrizniük, a többieknek pedig évről évre emelniük kell a kiadásokat. Ugyanakkor a NATO-val és azon belül az Amerikai Egyesült Állomokkal szembeni vállalás értelmében mindenik tagállam a honvédelme teljes költségvetésének 20%-át hadászati eszközök beszerzésére és kutatási és -fejlesztése tevékenységekre kell hogy fordítsa.