tiszta égbolt
szórványos felhőzet
kevés felhő
Migráció
Migráns vagyok! – írhatná ki fészbukprofiljára vagy akár pólójára Románia lakosságának tizenhárom százaléka, azaz minden hetedik vagy nyolcadik román állampolgár. A szám még szomorúbb, ha ez a tizenhárom százalék az ország munkaképes lakosságának harminc százalékát, azaz közel egyharmadát jelenti. A számadatokat Liviu Voinea, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnökhelyettese ismertette a jegybank által szervezett, 10 év Románia csatlakozása óta az Európai Unióhoz: kohézió és konvergencia című konferencián. Mint mondta, ez súlyos demográfiai gondokat okozhat, s példaként említette, hogy ha egyetlen százalékkal növekedik a 65 év fölöttiek aránya, az a bruttó hazai termék (GDP) 1,3 százalékos csökkenéséhez vezethet.
Nem tudom, készült-e felmérés arról, hogy a hazai magyarság köréből hányan tartózkodnak jelenleg külföldön, de tartok tőle, hogy az országos átlag fölötti nemzettársaink elvándorlása. De ha csak az országos átlag szintjén van, akkor is szomorú, s majdhogynem pótolhatatlan a vérveszteség. A Székelyföldön az életerősnek hitt, s annak is látszó csíki nagyközségek is az elöregedés gondjával küzdenek, a lakosság korfáján egyre keskenyebb a fiatalok és az alkotóerejük teljében lévő középkorúak sávja, s egyre jobban terebélyesedik a nyugdíjasokat jelölő sáv. Ez idővel oda vezet, hogy ha lesznek is munkahelyek, nem lesz aki dolgozzon, egyre nagyobb földterületek maradnak megmunkálatlanul, egyre kevesebb óvodára és iskolára lesz szükség, ezzel szemben növekszik az orvosi ellátás, a szociális szolgáltatások iránti igény. S közben nő a lakatlan házak száma, s ezzel egy időben drasztikusan csökkennek az ingatlanárak.
A migráció azonban nemcsak külföld felé irányul, sokan vándorolnak a jobb megélhetés reményében az ország fejlettebb régióiba is. Hivatalos adatok szerint tavaly 389 ezer romániai állampolgár költözött az országban egyik településről egy másikra, de a szakemberek szerint ez csak töredéke a valós adatoknak, ugyanis csak azokat vették számba, akik bejelentették a hatóságoknál új lakcímüket. Érdekes módon Bukarestből többen vándorolnak el, mint ahányan beköltöznek – de növekedett a szomszédságában lévő Ilfov és Giurgiu megyékbe irányuló belső migráció. Bizonyára hálószoba-települések alakulnak ki, innen járnak be Bukarestbe dolgozni az emberek. Migrációs célpontok a Regátban Iași és Konstanca megye, a legtöbb betelepülőt azonban az erdélyi megyék közül Arad, Temes, Bihar, Brassó, Szeben és Kolozs megye vonzza, ez utóbbi a székely megyék mobilis rétege egy részének célpontja is.
Az elvándorlást a gazdasági leszakadás eredményezi, ez a maga rendjén a gazdasági különbségek növekedését, a szakadék mélyülését eredményezi – s ezzel bezárul az ördögi kör. Szeretjük azzal vigasztalni magunkat, hogy sepert már végig nagymértékű kivándorlási láz a mindig peremvidéknek számító székelyföldi térségen, de csak a fölösleg ment el, akit nem tudott eltartani ez a térség, mások meg azért hagyták el ideiglenesen a szülőhelyet, hogy tanuljanak, s tudásukkal hazatérjenek, vagy hogy pénzmagra tegyenek szert, s azt itthon kamatoztassák. Nos, most is van ilyen, tudunk hazatérőkről, de a térséget elhagyók nagy többsége nem itt kívánja megtalálni boldogulását.
Ha nem akarjuk, hogy visszafordíthatatlan legyen a népességfogyás, sürgősen tenni kell valamit a gazdasági megerősödés érdekében, ugyanis ezen áll vagy bukik a lakosság jóléte, jó közérzete, s ez az alapja minden más – kulturális, oktatási, társadalmi, szociális – tevékenységnek. Ha ez nem történik meg, valamennyien nyakunkba vehetjük a nagyvilágot – már csak halottak napjára járunk majd haza, világítani –, s hátunkra írhatjuk a kivagyi „Székely vagyok, nem turista” felirat helyett: „Migráns vagyok!”.
Sarány István
