Érdeklődéssel olvastam Sa­rány Istvánnak a Hargita Népében 2015. november 23-án megjelent cikkét, amelyben a mai oktatási rendszerünk visszásságairól ír. Tökéletesen igaza van, hogy a gyermekek fölöslegesen sok időt töltenek az iskolában, hogy a tantervek zsúfoltak, a tankönyvek jelentős hányada elavult. Igaza van, amikor azt írja, hogy „a magyar gyermeket azzal büntetik, hogy naponta egy órával többet töltsön az iskolában, mint románul tanuló társai”. S itt jön a bökkenő. Ugyanis a cikk szerzője azt írja, s idézem pontosan, hogy „órarendjükben többletként szerepelnek a magyarórák és a kisebbségtörténelem”. Véleményem szerint ez a kijelentése a szerzőnek nem helyes, nem elfogadható. A magyar nyelv és irodalom óra, a kisebbségtörténelem óra nem plusz, az alapvető állampolgári jogunk, jogai a gyermekeknek. Akkor mi a plusz a magyar gyermekek számára? Azt döntse el mindenki magában, de a magyaróra és a magyarságtörténet biztosan nem az. Ilyés András, Zetelaka