borús égbolt
havazás
Mese, mese, meskete…
A szakemberek szerint nagyon fontos a gyerekek fejlődése szempontjából a sok mondóka, mese. Egy „rendes” szülő igyekszik is odafigyelni erre, hiszen fontosnak tartja gyermeke szellemi fejlődését. Azonban a szakemberek arra is gyakran felhívják a figyelmet, hogy óvjuk a kicsiket az agresszív jeleneteket tartalmazó történetektől. Én rájöttem, hogy ezt a két elvet egyszerre követni nem lehet. Ennek oka éppen maguk a mesebeli történetek. Legismertebb meséink és mondókáink többségében bizony vannak olyan jelenetek, amit gyermektől távoltartandónak ítélhetünk. Például a Piroska és a farkas című mesében, a farkas felfalja az embereket, a vadász pedig felvágja a vadállat gyomrát. Aztán ne is beszéljünk arról, milyen rajzokat mellékelnek egy-egy könyvben. Például az egyik szép színes kiadványban az a pillanat szerepel, amikor a farkas jóllakottan fekszik, az asztalon pedig ott van a nagymama protézise egy pohár vízben. A gyermek biztosan megkérdi – akár többször is –, hogy az kinek a foga és miért van pohárban. A Hófehérke és a hét törpében van vér és többszöri gyilkossági kísérlet. De nem ritka az a népmese, ahol feleséget vernek, állatot kínoznak, fejeket vágnak le, és hasonlóak. Sok mesében akciófilmbe illő jelenetekkel harcolnak. A mondókák jóval szelídebbek – gondolhatnánk, de az a helyzet, hogy nem sokkal. Ott van például a nem látó varjúcska, a lakásában égő csiga, a megfagyott ludacskák vagy a fül és farok nélküli boci.
Lázár Hajnal
.jpg)
