Mese Eszternek és Rékának

HN-információ
Messze-messze, az Óperenciás-tenger túlsó partján él egy család, akiket úgy hívnak, hogy Apa, Anya, Eszter és Réka. Ennek a tengernek a másik partján lakik Nagymama és Nagytata, akik a világon mindennél jobban szeretik a két kisunokájukat. Mama és Tata sokat búsulnak, hogy olyan keveset láthatják őket, valamint Apát és Anyát.Messze-messze, az Óperenciás-tenger túlsó partján él egy család, akiket úgy hívnak, hogy Apa, Anya, Eszter és Réka. Ennek a tengernek a másik partján lakik Nagymama és Nagytata, akik a világon mindennél jobban szeretik a két kisunokájukat. Mama és Tata sokat búsulnak, hogy olyan keveset láthatják őket, valamint Apát és Anyát.– Milyen jó lenne, ha bálna vagy delfin lehetnék – mondta Nagytata –, akkor átúsznék az Óperenciás-tengeren, és máris láthatnám őket…– Én inkább egy gyors hajó lennék – mondta Nagymama. – Az gyorsabban úszik, mint a delfin vagy a bálna, és el sem fárad…Amint így búslakodnak, a Hargita felől megjelenik egy rózsaszínű felhő és rajta ül a Tündérkirálynő:– Ne szomorkodjatok, Tata és Mama, én elrepítelek az unokáitokhoz, sokkal hamarabb, mint ahogy a halak úsznak, vagy ahogy a hajók hasítják a habokat.Azzal hipp-hopp!, egyből odavarázsolta Tatát és Mamát Bristolba. Nagy volt az öröm, Mama és Tata boldogan ölelgette Esztert, Rékát, Apát és Anyát.A Tündérkirálynőnek nagy volt a hatalma, de csak annyi időre tudott varázsolni, amíg harmincat aludt a két unoka. Akkor hipp-hopp! visszarepítette Mamát és Tatát Csíkszeredába…Hogy ismerősnek tűnik a fenti mese nagyon sok szülő, nagyszülő számára, az nem a véletlen műve. Sajnos, ebben a feje tetejére állt világban fiataljaink jó része szétszóródott a nagyvilágban. Ha csak a családom, rokonaim és ismerőseim helyzetét nézem, akkor is a Csíkszeredából külföldre távozottak száma közel kétszáz személy. Tágítva a kört szűkebb pátriámra, Székelyföldre és tovább, egész Erdélyre, nem túlzás több tízezres nagyságrendről beszélni. Valószínű, hogy készültek felmérések, tanulmányok az elvándorlás témakörében, és a „miért”-ekre is számos válasz születhetett. Szerintem a képlet egyszerű: itt szinte képtelenség tisztességes munkával tisztességesen eltartani egy családot. Elsősorban ezért mennek el azok, akik egy jobb életre vágynak. És az elvándorlás folytatódni is fog mindaddig, amíg választott vezetőink a maguk hasznát és érdekét nézik, nem a köz javát. Nekünk, öregeknek már nincs energiánk és időnk arra, hogy próbáljunk változtatni a helyzeten. Ezért a fiatalok számára van egy üzenetem: ne menjetek el, harcoljatok ki magatoknak egy jobb világot, ITTHON. Gál Péter,Bristol – Csíkszereda [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!