A tavalyi kísérleti év után idén is megszervezték a székelyföldi fogathajtók regionális bajnokságát. Az első forduló futamait nemrégiben tartották meg a XV. Csíkszentdomokosi Lovasnap keretében. A verseny kapcsán Bajkó Tiborral beszélgettünk, aki nemzetközi tapasztalattal rendelkező fogathajtó versenyzőként szívügyének tekinti a sportág népszerűsítését. Szerinte a fogathajtás látványos és közkedvelt sportág a lovas események közönsége körében, ugyanakkor egyre nehezebb a fiatalokat bevonni. A székelyföldi megyékben alig több mint egy tucat versenyző indul rendszeresen a helyi megmérettetéseken, az országos bajnokságba pedig idén mindössze öt fogatos nevezett a régióból.

Riasztó költségek

– Nem hiába nevezik a fogathajtást a lovassportok operettjének: a szakág az egyik leglátványosabb, legelegánsabb és legközönségbarátabb versenyszám. Régiónkban a munkalóversenyek után ez a második legnépszerűbb kategória. Sok fiatal kipróbálná, ugyanakkor tudni kell, hogy a fogathajtás és egy versenyképes csapat összeállítása rendkívül költséges, ami sokakat elriaszt

– fogalmazott Bajkó Tibor. Hozzátette: a sportágnak komoly felszerelésigénye van. A lovakon kívül szükség van versenykocsira, szállítóeszközökre és segédhajtókra is. Példaként említette, hogy egy megfelelő képzettségű és egészségi állapotú ló ára akár ötezer euró is lehet, míg egy jó minőségű hám körülbelül kétezer euróba kerül, emellett külön hajtó- és maratonfelszerelésre is szükség van.

A versenyzéshez többféle kocsi kell, hiszen a versenyeken használt járműveket nem lehet folyamatosan edzésre használni. Szükség van egy lószállító járműre is, amelyben két, de inkább három lovat lehet a versenyek helyszínére szállítani. Emellett megfelelő vontató jármű és külön szállítóeszköz kell a kocsik számára is. Mindezek mellett a lovak megfelelő tartása és takarmányozása is elengedhetetlen ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak.

Állják a sarat

Mindezek ellenére a székelyföldi fogathajtók országos szinten is megállják a helyüket. Bajkó Tibor kiemelte, hogy az ország nyugati felében élő magyar versenyzők előnyösebb helyzetben vannak. Székelyföldön kevés a versenylehetőség, míg a partiumi fogatosok könnyebben eljutnak magyarországi, ausztriai, németországi vagy hollandiai megmérettetésekre is.

A szakember szerint nemzetközi viszonylatban a romániai fogathajtók ugyan nem tartoznak a közvetlen élmezőnyhöz, de az elmúlt években több figyelemreméltó eredményt is sikerült elérniük. Bajkó Tibor maga is többszörös fogathajtó világbajnoki résztvevő.

A székelyföldi regionális fogathajtó-bajnokságban három kategóriában szerveznek futamokat: az egyes és kettes fogatok mellett az ifjúsági korosztály számára is külön versenyt indítottak. A beszélgetés egyik legfontosabb témája éppen az utánpótlás kérdése volt, hiszen a fiatal generáció megszólítása egyre nagyobb kihívást jelent.

– Ez részben sikerül is, a kérdés inkább az, hogy mennyire maradnak meg hosszú távon a sportág mellett. Az elmúlt évtizedekben sokat változott a fiatalok szemlélete. Harminc évvel ezelőtt komoly kihívást jelentettek a lovassportok, ma azonban azok, akik nagyobb adrenalint keresnek, gyakran más, extrémebb sportágak felé fordulnak

– mondta Bajkó Tibor.

Hozzáfűzte: minden erőfeszítés ellenére el kell fogadni, hogy a lovassportok nem tömegsportok. Ugyanakkor Hargita megyében pozitív példának tartja, hogy a megyei tanács pályázatokkal, rendezvényekkel és szemléletformáló programokkal támogatja a lovassport népszerűsítését. Emellett jelentős segítséget jelentenek a magyarországi támogatások is, amelyek a Bethlen Gábor Alapon keresztül elsősorban a fiatalokat foglalkoztató lovasklubokat segítik.

Családi indíttatás

Bajkó Tibor szerint a fogathajtó fiatalok többsége családi indíttatásból kerül kapcsolatba a sportággal, vagyis valamelyik családtag nyomdokába lép. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a fejlődéshez elengedhetetlen a nemzetközileg elismert szakemberekkel való együttműködés, mert az önfejlesztés egy idő után eléri a saját határait.

– A jó eredmény nagyjából 60–65 százalékban a lovak érdeme, a fennmaradó rész pedig a hajtó tudásán múlik. Ahogy a lovakat rendszeresen fejlesztjük és eddzük, ugyanúgy az embernek is folyamatosan fejlődnie kell. Egy bizonyos szintig el lehet jutni önerőből, de a helyi és regionális versenyek után érdemes országos szintre lépni, amihez szükség van külső, akár külföldi szakemberek segítségére is. Ha valóban fejlődni akarunk, nem elég, hogy egymást támogatjuk vagy szakmai tanácsokat adunk egymásnak. Edzőtáborokra és olyan programokra van szükség, amelyek új szemléletet hoznak a sportágba

– fogalmazott.

A szakember kitért a fajtaválasztás jelentőségére is. Mint mondta, húsz évvel ezelőtt elsősorban a lipicai lovak voltak meghatározók a fogathajtásban, azóta azonban sokan kísérleteznek nyugati tenyésztésű állatokkal, például holland sportlovakkal és különböző félvér fajtákkal. Véleménye szerint ugyanakkor a székelyföldi versenyzők továbbra is a lipicai fajtával tudnak a legeredményesebbek lenni.

Ami a székelyföldi fogathajtó-bajnokságot illeti, tizenhat, többségében Hargita megyei alapító taggal indult útjára. 

A négy fordulóból és döntőből álló sorozat tesztéve sikeresnek bizonyult, ezért idén is folytatják a bajnokságot. Az első 2026-os futamokat a csíkszentdomokosi lovasnapon rendezték meg, a további helyszínek pedig Gyer­gyó­ditró, Újtusnád és a gyergyó­szentmiklósi Székelyföldi Lo­vas­ünnep lesznek.