borús égbolt
Megviccelt az okostelefon
Korábban írtam már arról, hogy szomszédasszonyommal hetente legalább egy alkalommal együtt kávézunk. Ilyenkor megadjuk a módját, rendszerint telefonon szoktam jelezni, hogy jönnék egy kávéra, ugyanis nem szívesen toppanok be még a legjobb szomszédomhoz sem bejelentkezés nélkül. Most sem volt másként, felhívtam telefonon, hosszasan kicsengett, de nem válaszolt a szomszédasszony. Gondoltam, valahová kilépett, otthon hagyta biztos a telefonját, s majd jelez, ha észleli a nem fogadott hívást. Csakhogy nem így történt, de jött egy sms, amiben a rövid üzenet ennyi volt: „Moziban vagyok.” Kicsit furcsálltam, mert az időpont – vasárnap reggeliben – sem volt megfelelő a mozizásra, de gondoltam, bizonyára talált valami jó filmet, s azt nézi, csak vicces kedvében kicsit furcsán fejezte ki magát. Válaszoltam is az üzenetre, jelezve, ha vége a filmnek, majd szóljon, hogy tudjuk le a heti kávézós közös programunkat. Ám mindhiába vártam, nem hívott és nem küldött újabb üzenetet. Így hát megint felhívtam, kérdezve: vége lett-e a mozinak? „Milyen mozinak?” – jött a válasz. No, erre mondtam, indulok is hozzá, aztán majd kibogozzuk együttesen a rejtélyt, mert akkor már számomra világos volt, nem küldött ő semmilyen üzenetet nekem. Meg is lepődött rendesen, amikor mutattam az üzenetet, márpedig az ő telefonjáról jött, a kérdés csupán annyi volt: ki küldte? Aztán visszapörgetve az eseményeket a telefoncsengésig, kiderült, amíg a zsebéből bányászta elő a telefont, bizonyára valami olyan gombot nyomhatott meg, amit nem kellett volna. De akkor is furcsálltuk a helyzetet, hiszen ő soha nem írt ilyen üzenetet senkinek. A rejtélyt végül a lányom fejtette meg, elmondva, hogy bizonyos okostelefonoknak vannak standard üzeneteik, amiket csak úgy elküldenek, ha a megfelelő gombot nyomják meg, bizonyára most is ez történhetett. Véletlenül…
Jánossy Alíz
