Mindig valami újat kell nyújtani a gyermekeknek, de az általuk megszokott keretek között – szűrtem le magamnak a Csíkmadarason a múlt héten zajlott XIV. Felcsíki Hagyományőrző Gyermektáborba látogatva. Nem láttam a telefonját kapargató, vagy a wifi hiányáért kesergő gyermeket, de láttam annál több felszabadult, vidám csemetét, aki hangszeren muzsikált, kézműves-foglalkozáson vett részt vagy énekelni, táncolni tanult. [caption id="attachment_52600" align="aligncenter" width="1000"] Táborzáró gála. Helyet cserélt a színpad a nézőtérrel[/caption] Antal Rozália, a szervező Csíki Gyermekek Egyesület munkatársa csak szeme sarkából tudott üdvözölni, amikor pénteken dél tájban beléptem a madarasi iskola kapuján, ugyanis éppen hangszerórát tartott a kezdő furulyásoknak. A pár hangból álló gyermekdalocskák szépen kikerekedtek, akárcsak a hangszereket megszólaltató apróságok arca az erőlködő fúvástól vagy szeme a sikerélménytől. Mikor elhangzott a záróakkord, vendéglátóm elmondta, hogy naponta hangszeroktatáson vettek részt a tábor résztvevői: a furulyások négy csoportban tanultak, külön a kezdők, külön a némi tapasztalattal rendelkező, külön a haladók, s a legprofibbak már a pásztorfurulya fortélyait sajátították el. A kis hegedűsöket is két csoportba osztották hangszerismeretük, gyakorlatuk szerint, külön tanultak a kezdők és külön a haladók. A gardonyosok terme – és környéke – hangos volt e ritmus-hangszer pattogó hangjától, a húrok püfölése és az oktató elismerő tekintete egy-egy jól sikerült ritmusképlet eljátszása után a legkópébb kópékat is közös munkára hangolta. Az iskola tornaterme délben a táncosok gyakorlótermévé változott: aki addig hangszeren tanult játszani, most ének- és tánctudásáról kellett számot adjon: az oktatók vezetése alatt az esti, táborzáró gálaműsort készítették elő éppen. Látszólag könnyebb lett volna egy zsák bolhát kordában tartani, mint a tornateremnyi nyüzsgő apróságot, de az oktató és a gyermekek felügyeletét ellátó tanítónők remekül megbirkóztak a feladattal, szép szóval, határozott mozdulatokkal, de olykor egy-egy jól célzott pillantással megzabolázták a gyermeksereget, s a látszólag céltalanul mozgó, hullámzó és zsibongó gyermektömeg jó hangú énekesek és ügyes táncosok szervezett karává változott. Ádám Katalin tanítónő a kézműves-foglalkozásokról számolt be, sorolva a különböző műhelymunkákat: karmantyúfán-szövés, csipkészsebkendő-hímzés, gyöngyfűzés és gyöngyszövés, nemezelés, bútorfestő technikák, mézeskalács-díszítés, ostorfonás, fajátékok fúrása-faragása, agyagozás, illetve nem népi mesterségként, de kézműves-foglalkozásként a tűzzománc-készítés. A tanítónő szerint nagy lelkesedéssel álltak hozzá a gyermekek a munkához, kedvük szerint, s mikor egy-egy darabbal elkészültek, örömmel mutogatták. [caption id="attachment_52601" align="aligncenter" width="1000"] Minőségellenőrzés ostorfonás után Fotók: Ádám Gyula[/caption] Míg gyermekeim kicsik voltak, a madarasi gyermektáborok utáni produkciót láttam mindig, azt, amikor a gyermekek viseletbe öltözve, a szülők-nagyszülők örömkönnybe lábad szemei előtt szerepeltek. De nem tapasztaltam meg azt a hét munkát, ami alatt sikerült lekötni 160 gyermek figyelmét állandó jelleggel, s mindezt úgy megtenni, hogy a sűrű program ne feladatok sora, hanem végeérhetetlen játéknak, szórakozásnak, kikapcsolódásnak tűnjön, a végén a gyermek pedig büszkén mutathassa meg még büszkébb szüleinek, hogy mit tanult egy hét alatt. Ezt tették péntek este a madarasi tábor résztvevői is: a szülők átrendezték a művelődési házat, ugyanis a táncosok nem fértek el a színpadon, így az üres nézőtéren mutatták be műsorukat, miközben a szülők a színpadról figyelték őket. S hogy más is láthassa, milyen ügyesek, az előkészítő osztályosoktól az általános iskolásokig terjedő korú gyermekek, egy részük – aki vállalta a nagy tömeg előtt való fellépést, no meg kedve és ideje is megengedte – szombaton, az Ezer Székely Leány Napja színpadán ropta a táncot, mintegy megkoronázva az egy hét munkáját. Holott ez a munka csak látszólag egy hét eredménye, ugyanis a gyermekek jelentős hányada a gyermekek háza, a Csíki Gyermekek Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ foglalkozásaira jár év közben, játszva ismerkedve a népi kultúra különböző vetületeivel, sokan már visszatérő vendégek a táborban, akik a megszokott hangulatért, de a mindig új dalok, lépések és fogások tanulásáért mennek minden évben Madarasra. A Felcsíki hagyományőrző gyer­mektábor szervezői idén a Csíki Gyermekek Egyesület, Hargita Me­gyei Kulturális Központ, Hargita Megye Tanácsa és Csíkmadaras Polgármesteri Hivatala voltak, megvalósítását a budapesti Nemzeti Kulturális Alap, Csíkszereda Város Önkormányzata, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány, a csíkmadarasi Kiss Ferenc Általános Iskola, valamint a Csíkmadarasi Közbirtokosság támogatta. Sarány István