erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
Megtörtség az őszben
Vannak pillanatok, amelyek túlmutatnak az adott történésen. Múlt vasárnap beköszöntem egy udvarra, ahol egy kerti asztal körül állva, épp friss diót törögetett és beszélgetett három, számomra kedves ember. Jutott nekem is a könnyen hámló, édeskés-fehér dió zamatöröméből, de abból a jókedvből és ropogó frissességből is, amit baráti beszélgetés kínált. Amikor e sorokat írom, már az aradi vértanúkról emlékezünk…
Megtört sorsokról, fiatal életpályákról, családokról, kik elvesztették tartóoszlopukat. Emlékezünk a megtört nemzetről, amelynek világosságát éppen a világosi fegyverletételt követően oltották ki. ’49-ben az októberi kivégzéssel máig ható példát statuáltak. Megtört dió és megtört szív, áldott emlékezet…
A zsoltáríró így biztat: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez és a sebzett lelkűeket megsegíti.” A megtört szív, a sebzettség, az érzékenység állapotára utal. Érdekes, hogy Isten épp az ilyen szívű embereket keresi, Ő a megpróbált emberhez áll közel. Az érzékeny lelkület ellentettje a fásult, sebezhetetlen, konok, a büszke, a kevély, gőgös szív. Isten ma is közel áll hozzánk, amikor megtörtségünkben, történelmi emlékeink sebzettségében az idei év őszi avarában állunk.
De mi történik azzal az emberrel, aki mellett Isten a megpróbáltatások közepette megáll? Minden bizonnyal megvizsgálja, kezébe veszi az élet igazi tartalmát, esszenciáját a Teremtő! A diónak a minősége akkor derül ki, amikor megtörjük. Már a kisgyermek is mennyire örül a friss dióbélnek! A megtörés, héj-zúzás után derül ki, hogy ép vagy éppen aszott, elsorvadt a belső tartalom. A szív is akkor engedelmes, alázatos, épp akkor alkalmas az Istennel való együttműködésre, ha érzékeny, ha megtörhető… ha nem marad érintetlen, elérhetetlen tartomány, ha kész feltárni üzenetvilágát.
A tizenhárom magyar honvédtiszt is ezt tette: kitárta szívét Istennek, és ezáltal élete új minőséget, örök igézetet nyert.
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok” – szólt az önátadás tiszta hangján gr. Dessewffy Arisztid tábornok a vesztőhelyen.
„Az embert korok vasra verhetik, / poklaiba taszíthatja a rendszer, / amíg bilincselhetetlen a Hit, / a vasnál erősebb a hívő ember” – vallja Gál Éva Emese kortárs költő.
Éljünk mi is tartalmas, értékek mentén elköteleződő életet! – tanít az ősz, az elmúlás és a nemzeti emlékezés hava.
Solymosi Alpár unitárius lelkész
.jpg)
