Ferences ki kicsoda címmel interjúsorozatban mutatkoznak be az Erdélyi Ferences Rendtartomány tagjai. Ezúttal rendhagyó módon vallanak többek között hitükről és a Szent Ferenc-i értékekről. Puvak Antal Marián kaplonyi ferences szerzetessel, a Ferences Világi Rend Nyugati Régió asszisztensével beszélgettünk. – Ki Puvak Marián? – Erre a kérdésre van egy egyszerű és egy összetett válasz! Az egyszerű válasz az, hogy Puvak Antal Marián testvér, én vagyok! Ez a válasz azoknak szól, akik valamennyire ismernek engem, a rokonaimnak és a közeli barátaimnak. Az ilyen embereknek elég ennyit mondani, hiszen ők már ismerik az összetettebb választ is. Az összetettebb válasz értelemszerűen a többieknek szól. Itt szokás elmondani azt, hogy hol születtem (Vajdahunyadon), hogy hol nevelkedtem (Gyalláron), hogy négyen vagyunk testvérek (két családos és két szerzetes pap), és hogy igen, ferences szerzetes vagyok, 2010-ben tettem örökfogadalmat és 2013-ban szenteltek pappá. A képzés ideje után pedig több helyen szolgáltam: Déván, Brassóban, Csíksomlyón és jelenleg Kaplonyban. Ezeket el szoktuk mondani, mivel a család, a hivatás, az elvégzett munka és a különböző helyeken eltöltött idő bár nem ad teljes képet arról, hogy kik vagyunk, mégis elmond valami lényegest mirólunk. – Mikor és hogyan találkozott a Jóistennel? – Ez is egy olyan kérdés, amire, ha túl egyszerűen válaszolok, akkor a válasz nem írja le a teljes valóságot, ha meg úgy próbálnék válaszolni, hogy a válasznak igazi tartalma legyen, akkor túl hosszú lenne ez a válasz. De annyit mégis elmondok, hogy bár vannak kézzelfogható pillanatok, amire azt mondhatom, hogy Istennel találkoztam, mint az elvégzett életgyónás utáni időszak, vagy más ezekhez hasonló dolgok, mégis azt tapasztalom, hogy a Jóistennel való találkozás egy folyamat. Ez a folyamat már gyermekkoromban, a családban elkezdődött, és ma is folytatódik. Vannak kézzelfoghatóbb oldalai, mint például a szentségek, és kevésbé kézzelfoghatóak, mint a személyes felismerések és élmények. – Mit csodál Assisi Szent Ferencben? – A szerzetesi élet felé az indított el, hogy azt szerettem volna, hogy Istennek szenteljem életem. És a ferences közösségben megtaláltam azt a helyet, ahol ezt, hozzám hasonló emberekkel együtt megvalósíthatom. És bár helyet mondtam, ez mégsem jelenti azt, hogy ez a fajta hivatás statikus, helyhez kötött, inkább azt, hogy bizonyos kereteket feltételez. Úgy érzem, hogy a „keretek” között kibontakozhat az alapvető vágyam, az, hogy Istennek szenteljem életem. Szent Ferencben pedig azt csodálom, hogy egy olyan szent, aki Isten felé irányítja tekintetét, és aki az Evangélium megélését szabja meg saját, illetve követőinek alapszabályának, működési keretének. – Mi a kedvenc igerészlete? Miért? – Kedvenc szentírási idézetem: „Tekintsetek Rá és eláraszt a fény benneteket” (35. zsoltár.) Már utaltam arra, hogy elsősorban Szent Ferencben is ez az Istenre szegezett tekintet fogott meg. És személyes tapasztalatom, hogy nincs más célra vezetőbb módszer arra, hogy jól éljük életünket, hogy megtaláljuk életünk célját és értelmét, mint az, hogy az Úrra tekintünk, és engedjük, hogy az Ő fénye bevilágítsa életünket! – Ha találkozna Szent Ferenccel, mit kérdezne tőle? – Ha találkoznék Szent Ferenccel, azt kérdezném meg tőle, amit bárki mástól, aki már átlépett a halál kapuján: – hogy milyen is odaát? – Ön szerint a ma embere mit kellene megtanuljon Szent Ferenctől? – A ma emberének nem ártana, ha megtanulná Szent Ferenctől az Istenre való hangolás módszerét! Nyitott lenni, meghallani, és azonnal életbe ültetni Isten ránk vonatkozó akaratát!

Biró István