tiszta égbolt
Megszállottan
Egyik nap éppen az iskolából hoztam el a fiamat, és a csíkszeredai Szabadság tér mellett haladtunk el, amikor hangos csaholásra lettünk figyelmesek. Nem lepődtünk meg, hiszen a városközpontot hónapok óta megszállva tartja egy kutyafalka, hozzá kell tartani a téren és a parkban is. Láttam már, amikor kerékpáros gyereket vettek üldözőbe, de nemegyszer egy-egy idősebb ember is „viaskodik” velük, azaz próbálja botjával távol tartani magától. Azt mondja a kicsi fiam: Anya, írd meg! Én magyarázom neki, hogy Apa már megírta, sőt Gyöngyi néni is megírta, sőt mi több, Eszter vezércikket is írt róla, de a kutyák még mindig itt vannak, s ha a központban jelen vannak, akkor feltételezem, hogy még inkább ott lehetnek, szeplethetnek, szimatolgathatnak a végeken, a periférián.
Az idetévedő, elszaporodó kutyák kérdése nem új keletű problémája a városnak. 1911-ben a Csíki Lapok egy felháborodott cikkírója úgy vélte, hogy a nagyszámú kóbor és veszett eb ellenére sem járja, „hogy a város rendőrei vegyék át a sintér szerepét és a mérgezés tudományában való jártasságukat a kutyák nyilvános elpusztításával mutassák be”, mert „egy-egy mérgezett ebnek (…) a hosszas kínlódása minden emberi érzés híján való cselekedet”. (Csíki Lapok, 1911. január 18.) A hurok sem volt az igazi megoldás, megbénította vagy megfojtotta a kutyákat, ezért 1930-ban Vajda Sándor csíkszeredai köztisztasági vállalkozó új találmánnyal jelentkezett. „Találmánya egy leleményes hálószerkezet, melybe a gazdátlan kutya minden bántódás nélkül ugrik bele” – számolt be a Csíki Lapok 1930. május 3-án. Ajánlom hát az illetékesek figyelmébe a módszert – egyszerűnek tűnik –, bár úgy látom, a megszállóktól megszabadulni rendkívül bonyolult. De hátha nem lehetetlen…
Daczó Katalin
inditonak.jpg)
