A tegnap lehullott hó nélkül is kiváló hóviszonyok vannak a Madarasi-Hargitán, de a járványveszély a hegyre is elhozta a csendet. A szokottnál kereken egy hónappal korábban zárták a szezont. Tavaly decemberben, a hónap második felében indult a síszezon, és múlt év utolsó hónapjában csak a Madarasi-Hargitán lehetett síelni, máshol nem volt elegendő hó – tájékoztatott Ruszuly Emese, a Madarasi-Hargita Síközpont sajtószóvivője. – Hóbortos, a vártnál egy hónappal rövidebb, de összességében jó szezont zártunk – tette hozzá. Főleg decemberben a szokásosnál többen látogatták Székelyföld legmagasabban fekvő síterepét, januárban csak „hóágyús havuk” volt, februártól állt be az igazi tél a hegyen, amikor jól ki lehetett használni az összesen négy és fél kilométer hosszúságú sípályákatt. A tél utolsó hónapja ismét sokakat vonzott fel a Hargitára. Ruszuly Emese elmondása szerint hétvégenként több száz síző volt a pályákon, helyiek és távolabbról érkező vendégek is. Közkedvelt volt a hétvégi esti síelési lehetőség is. A járványügyi korlátozások miatt több fontos esemény is elmaradt, többek között a március 15-i hagyományos fáklyás sízés, a Battle on Snow, az egyik legfontosabb hazai szabad stílusú, illetve a cross sí és hódeszkás verseny vagy a Bagolykő-kupa, végül a síközpont március 16-án bezárt. A Madarasi-Hargitán a Salva­mont székelyudvarhelyi egysége teljesít szolgálatot. Bár csak két fizetett alkalmazottuk van, a további 14 tagot számláló, a Harmont Hegyimentő Egyesülethez tartozó önkéntes hegyimentővel igyekeztek folyamatos szolgálatot fenntartani a sípályákon. Szikszai Attila, az egyesület vezetője közölte, hogy összesen 57 balesetben segítettek, a különböző törésektől az infarktusig sokféle esetben kellett közbelépniük. A csapatból már 9 személy rendelkezik szakvizsgával, hivatalos hegyimentő-engedéllyel, a tél folyamán is számos képzésen vettek részt a tagok (többek között éjszakai mentés, mentés és keresés lavinabalesetek esetén témákban). Egyébként a székelyudvarhelyi csapat igencsak nagy területet fed le, nemcsak a Hargita, de például az ugyancsak közkedvelt Vargyasi-szoros is körzetükhöz tartozik. Szikszaitól megtudtuk, hogy évi 50 000 lejből kell gazdálkodniuk. – Szűkös ez a költségvetés. Már most látjuk, hogy jövőre a felszerelésünk nagy része cserére vár, a ruházat szintén, a gépparkunk nagyjából rendben van – mondta a hegyimentők vezetője. A síszezon lejártával rendszerint a turistautak és ösvények felmérésével, karbantartásával, újrafestésével szoktak foglalkozni a csapat tagjai.

Asztalos Ágnes