Ebben az esetben leginkább a kis, háztáji gazdaságok működését befolyásolják, hisz ezen a karácsonyon még lehet az állatorvos által kiállított dokumentummal értékesíteni az álla­tokat, viszont januártól már nem. (Szerk. megj.: az információk, szabá­lyozások az anyag elkészülte és meg­jelenése után változhatnak.)
A parlament által elfogadott, ser­téstartást szabályozó jogszabály vég­­­rehajtásához szükséges két szak­hatósági rendelet csak október má­­­­­­­­sodik felében került nyilvánosságra. A me­zőgazdasági miniszter bejelentése alapján azonban egyelőre nem korlá­tozzák a háztáji gazdaságokban a sertések értékesítését, vagyis az új jogszabályt januárig felfüggesztik. Az új előírások sokkal szigorúbbak, és gyakorlatilag csak olyan kö­rül­mények között teszik lehetővé a háztáji gazdaságokban tartott ser­tések értékesítését, ahol a gazdák szá­mos feltételnek megfelelnek. A szi­gorú szabályok inkább a hiva­tásos, ellenőrzött körülmények kö­zött működő sertéstartóknak ked­­veznek, hogy megállítsák a ser­téspestis terjedését. A kis, önellátó gaz­da­ságokból való sertésszállítás tilos lesz. Be lehet vinni például a felnevelésre vásárolt malacokat, de az onnan való értékesítés nem engedélyezett. Januárig még lehetőségük van a kis háztáji gazdaságoknak a sertések értékesítésére az állatorvos által ki­állított dokumentum révén, januártól viszont már ez sem lehetséges – mondta el érdeklődésünkre reflektálva István Róbert, a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biz­tonsági Igazgatóság vezetője.

Kisgazdaságból van a legtöbb
A szigorú szabályozások főképp a nagy farmok, böllérek miatt lépnek érvénybe, hiszen egyre több sertéspestises esetet jelentenek be már Romániában. Mint Borboly Csabától, Hargita Megye Ta­nácsának elnökétől megtudtuk, je­lenleg körülbelül 26 000 sertés van Hargita megyében, és ezek többségét kisgazdaságokban tartják, van néhány olyan farm, amely a tevékenységét vállalkozásszerűen végzi, de a ser­téstartó gazdaságok többsége háztáji jellegű. Elmondása szerint minden olyan törvény vagy rendelet, amely a Hargita megyei gazdálkodók életét valamilyen szinten is korlátozza, rossz, és jobban át kellene gondolni, mielőtt meghozzák.
– Emlékszem, hogy két-három évvel ezelőtt, amikor még a Mezőgazdasági Minisztérium akarta korlátozni a ház­táji gazdaságokban tartható sertések számát öt sertésre, az milyen szintű felháborodást váltott ki, és akkor az RMDSZ parlamenti képviselőinek kö­szönhetően ez nem ment át. Most egy teljesen más irányból, a Mezőgazdasági Minisztériumot teljesen mellőzve, az Országos Állategészségügyi és Élel­­­miszer-biztonsági Hatóság, amely direkt a miniszterelnök ha­tás­­körébe tartozik, kiadott olyan ren­deleteket, melyek megtiltják a sertésértékesítést a háztáji gazdaságok számára. Én megértem azokat az érveléseket, melyek szerint a romániai sertésfogyasztás nagy részét importból tudják fenntartani, mert Romániában a sertéspestis fo­lyamatos kockázatot jelent a nagy farmok számára, amely meggátolja a fejlődésüket, és ezáltal az ország önellátása nem kivitelezhető. Én azt is értem, hogy vannak olyan kereskedők, úgynevezett böllérek, akik a törvényeket nem tartják be, és malacokat sokszor olyan vidékekről is elszállítanak és eladnak, ahol magas a fertőzésveszély, vagy esetleg gócpontok is vannak. Ám ez a rendelkezés, ame­lyet meghoztak, nem látom, hogy javítani tudná a sertéspestis elleni védekezést, vagy megszüntetné az amúgy is jogszerűt­lenül eljáró böllérek tevékenységét – véleke­dett Borboly Csaba.

A megyeelnök hozzátette, ez a ren­delkezés igazán negatívan azokat a kisgazdaságokat érinti, amelyek már ötven-száz évvel ezelőtt is hasonlóan végezték a tevékenységüket, és öt-tíz sertést tartanak, ebből a család részére is levágnak néhányat, a többit pedig értékesítik szomszédnak, ismerősnek, esetleg a szomszéd községben. Ez a rendelet ezeket a gazdaságokat gya­korlatilag áttolja a szürke gazdasági szereplők közé. Továbbá azzal, hogy szabályozzák a malacok fülszámozását is, vagyis ha a származása nem igazolt, az állatorvos nem tehet bele fülszámot, ezzel a lehetőségét is elveszti az a háztáji sertéstartó, aki a szomszédtól szeretne két állatot megvenni és azokat felnevelni a családja részére.
– Látni kell, hogy Hargita megyében a háztáji gazdaságok vannak túl­nyomó többségben, és pont ezeket a gazdaságokat érinti negatívan a szóban forgó rendelkezés, oly módon, hogy a problémára nem ad megnyugtató választ. Vagyis túlszabályozzák és ellehetetlenítik a háztáji sertéstartást és ezek értékesítését, így nem fog megszűnni a sertéspestis. A legrosszabb ebben a rendelkezésben, hogy Hargita megye ismételten az elszenvedő megyék közé tartozik. Persze nálunk is voltak kisebb gócpontok, hisz egy vírus nem kerüli el a megyénket, többek közt a vaddisznók is hordozói a sertéspestisnek, így nem lehet kivédeni, de az ország más megyéiben sokkal nagyobb problémák voltak és vannak. Ez annak köszönhető, hogy a háztáji gazdaságok jól működnek, és jól kiala­kult bizalmi rendszeren alapulnak: tíz éve egy bizonyos falustársamtól veszem a disznót, mert tudom, milyen módon tartja, gabonát etet, nem mindenféle előre összeállított tápot, soha nem volt gond a trichinavizsgálattal stb. Ezek a gazdaságok lesznek a legnagyobb el­szenvedői a rendeletnek, illetve nem is elszenvedői, hiszen ettől még mindenki, aki eddig csinálta, ezután is fogja, csak már a szürkegazdaság részét fogják képezni, és fülszám nélküli sertéseket mozgatnak, teljesen kimaradva min­denféle nyilvántartásba vételtől. To­vábbá annak is köszönhető, hogy a helyi hatóságok, amelyek a problémát kell kezeljék az Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hivatal és a prefektúra munkatársai jól tudták kezelni a sertéspestist Hargita me­­­gyében. Ahol megjelent, ott meg­felelő körültekintéssel, gyorsan és lel­­­kiismeretesen elvégezték azo­kat a tevékenységeket, melyek a fer­tőzés tényleges visszaszorítását ered­ményezték. A kormány nem jó meg­oldással állt elő ebben az esetben sem, sajnos nem a háztáji gazdaságok bioszekuritásának növelése érdekében tesz erőfeszítéseket, vagy nem olyan intéz­kedéseket vezet be, amelyek a háztáji sertéstartóknak adnak le­hetőséget, hogy kisvágóhidak számára érté­kesítsék állataikat, ami középtávon megalapozná a fejlődésüket, hanem tiltással és szigorítással. Tudom, hogy ez könnyebb, mint egy jól megalapozott fejlesztési stratégia a sertéságazatra nézve, amelyben hangsúlyosan kezelik a háztáji gazdaságokat, és nem mel­lékesen ez összhangban lenne az EU-s Közös Agrárpolitikával, de az irány nem ez. Én csak biztatni tudok mindenkit, aki eddig is sertést tartott, hogy a törvényeknek megfelelően a körzeti állatorvossal és a hatósági állatorvossal együttműködve folytassa tevékenységét, mert ahogy Romániának érdeke, hogy a sertésfogyasztás ne importból legyen fenntartva, úgy Hargita megyének is fontos, hogy a helyben tenyésztett sertéseket továbbra is itt helyben tudjuk elfogyasztani – tette hozzá a megyeelnök.

Ellehetetlenítették a kisvágóhidak működését is
Nemcsak a kisgazdák mindennapi munkáját befolyásolta a határozat, hanem azon kisvágóhidak működését is, amelyek a helyben tenyésztett állatokat vásárolták fel. Ilyen akár a csíkcsomortáni Vágó, melynek egyik tu­lajdonosát, Szőcs Előd séfet kérdeztük a jelenleg kialakult helyzetről. 
– Nagyon mélyen belenyúltak egy olyan kultúrába, amely nálunk még mindig nagyon erősen él. Nemcsak a kis gazdaságokat, hanem a mi munkánkat is ellehetetleníti, hiszen mi voltunk az elsők, akiknek sikerült intézményesíteni a háztáji sertést, ami nagyon nagy eredmény volt. Most pedig hoznak egy ilyen törvényt, amellyel nem tudunk mit kezdeni. De ezenfelül a helyiek többsége egy olyan paraszti kultúrában nevelkedett, ahol mindig volt a hátsó udvaron egy disznó, akár kismalacok is születtek, melyekből kettőt-hármat megtartottunk a család részére, a többit pedig értékesítettük a szomszédoknak. Természetesen értem az okát, hogy miért kellett ezt behozni, viszont ezzel ugyanúgy nem azok munkáját nehezítik meg, akiknek meg kellene, hanem azoknak az embereknek, akiknek a háztáji kisgazdaság volt az utolsó mentsváruk. Lehetetlen az, hogy ha egy adott háztájon belül születik tizenkét darab malac, azt az udvaron belül elfogyasztják. Viszont azt is lát­hattuk a koronavírus idején, hogy akik falun éltek, és a hátsó udvaron volt egy sertés, három tyúk, tehén, sokkal nyugodtabbak voltak, hiszen tudták, hogy egy darabig biztosan lesz mit enni. Nagyon megnehezítették a mi munkánkat is, hiszen jelenleg nem tudunk felvásárolni terméket. Ezzel arra akarnak rákényszeríteni – ami biztosan sikertelen lesz –, hogy importált húsból készítsünk különböző termékeket, és azt árusítsuk, de abban mi a helyi, egészséges élelmiszer? Természetesen januárig tud­ja értékesíteni a kisgazda az állatait, de annak pedig az lesz a következménye, hogy oké, mindent is elad karácsony végéig, és utána teljesen felhagy ezzel, mert már nem éri meg neki az a sok utánajárás – fejtette ki Szőcs Előd.

Van megoldás?
Mint azt megtudtuk, Hargita Megye Tanácsa megfogalmaz egy jogszabály-módosító tervezetet, amely azt fog­lalná magában, hogy az értékesítés továbbra is működhessen a háztáji gazdaság tíz kilométeres körzetében. Továbbá pedig tervben van megyei alintézményekkel, a Székely Gazda­szervezetek Egyesületével és az ellen­őrző szervekkel közreműködve egy olyan egyesület létrehozása, amely a kis­gazdaságoknak nyújtana segítséget az engedélyeztetések folyamatában. 
– Azok a gazdák, akik a jövőben is szeretnék értékesíteni sertéseiket, mu­száj valamilyen formában beje­gyeztetniük gazdaságukat az állat­egészségügyi és élelmiszer-biztonsági igazgatóságnál. Ehhez szükséges egy bizonyosfajta vállalkozási forma, a be­jegyeztetés folyamatát egy kérvénnyel tudják elindítani, a szakembereink pedig ellátogatnak hozzá, és felmérik a gazdaságot, hogy az mennyiben felel meg a minimális biztonsági előírásoknak. Ide sorolhatjuk például, hogy az istállóban csakis sertést lehet tartani, megfelelőképp elkerítve, ott lennie kell vezetékes víznek, hogy a gazda kellőképp megmossa a kezét, illetve csizmáját, természetesen pedig ruháját, köpenyét is tárolnia kell valahol – tette hozzá István Róbert.
A kisvágóhidak jövőjét is befolyásolta, hiszen januártól már csak bejegyzett egységektől vásárolhatják fel a húst, Szőcs Előd elmondása szerint pedig már vannak helyi gazdák, akik mindenképp bejegyeztetnék az előírásoknak megfelelően gazda­ságukat, így nem veszik el az, amit évek alatt építettek fel.
– Az új szabályozás miatt még több feladata lesz a Székelyföldi Falu­gaz­dász-hálózatnak. Nagy feladat, hogy a székelyföldi fogyasztókat minőségi hússal tudjuk ellátni, és bár nagyobb százalékban szarvasmarhafarmok vannak, húsfogyasztás tekintetében mégis a sertés áll az élen. Kevesebb nagy léptékű sertésfarm van kör­nyékünkön, ezért is fontos, hogy kiálljunk a családi gazdaságok mel­lett. Olyan megoldási lehetőség is van, hogy egyesületekbe tömörülve közösen tudják értékesíteni majd állataikat. Annak érdekében, hogy itt is promotáljuk az integrációkat, a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete segít ezen egyesületek létrehozásában, díjmentesen és természetesen a szük­séges engedélyek beszerzésében is. A következő időszakban felkutatjuk azokat a gazdákat, akik érdekeltek a témában, és különféle tájékoztatókat is szervezünk, hogy a vonatkozó törvények érthetővé váljanak min­denki számára – mondta el Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke.