Meglepetés
Múlt szombaton vonatra kellett szállnom, mert Csíkszeredába utaztam. Azért lényeges, hogy szombaton utaztam, mert ez törvényileg szavatolt szabadnap, és ilyenkor nincsenek megfelelő autóbuszjáratok Gyergyószentmiklósról Csíkszeredába. Pontosabban, amelyek a hétvégeken közlekednek nem olyan időpontban haladnak át városkámon, ami nekem megfelelő lenne, így hát maradt a vonat, amire hétköznap még akkor sem ülnék fel, ha a vasúti társaság megfizetne érte. Nem, mert a vonatra felszállni a mi vasútállomásunkon felér egy bűvészmutatvánnyal, de erről már írtam, nem ismétlem magam. Szóval, ama szombaton nyűggel-bajjal, fentről húzva, lentről taszítva felügyeskedtem magam a vonatra, és a fülkében olyan útitársakkal – egy házaspárral – találkoztam, akik szintén nem sokat vonatoztak. Ez az első percben kiderült, amikor a hölgy nedves kéztörlőt adott, hogy a felszálláskor rám ragadt koszt letakarítsam magamról. Ezzel a gesztusával meg is alapozta a célállomásig tartó csevegést, a fő téma pedig adott volt: szidtuk a vasúti társaságot. Szidtuk a kívül rozsdás, belül ütött-kopott vagonokat, a nehezen nyitható ajtókat, amelyek ettől még menet közben lazán kinyílhatnak maguktól, a kényelmetlen üléseket, a szakadt üléshuzatokat, a fülkékben lévő áporodott levegőt, s hogy a lecsavarozott ablakokat nem lehet kinyitni. Közben a kora reggel fogyasztott kávé megtette hatását, vécére kellett mennem, és bármennyire is viszolyogtam az „élménytől”, muszáj volt felkeresnem a vagon végében lévő illemhelyet. Az egy dolog, hogy az ajtaját sem becsukni, sem bezárni nem lehetett, és a közismert kosz fogadott, de volt vécépapír – ezt visszatérve a helyemre el is mondtam útitársaimnak. „Ez már valami!” – állapítottuk meg nagy egyetértésben nevetgélve az ellentmondásos helyzeten. Közben vészesen közeledtünk célállomásunkhoz, és rettegve gondoltunk a leszállásra, mert ugyebár lefelé segít a gravitáció, de ha nem sikerül szerencsésen földet érni, még a vonat alá is beeshetünk. Leszálláskor viszont meglepetten konstatáltuk, hogy Csíkszeredában megemelték a peront.
Jánossy Alíz