Egy esztendőt töltöttem „túl az Üveghegyen”, túl az 1000 éves határon, Moldvában, Csángóföldén. Magyar anyanyelvet tanítottam ott. Fontos volt számomra, hogy olyan alkalmakat teremtsek, amelyek lehetőségeket adnak arra, hogy kialakuljon és erősödjön az ott élőkben a Magyarország iránti kötődés. Ehhez meg kell ismerni például azokat az eseményeket is, amelyek fontosak Magyarországon történelmében. Márciusban szatmári katonadalokat énekeltünk, október 21-én pedig egy rövid kis megemlékezés hangzott el a pusztinai Magyar Házban, az 1956. október 23-i nemzeti ünnep tiszteletére. A műsorban segítségemre volt Borics Márta és Virág László, akik elkísértek engem Pusztinára. Izgultam, mert (volt) tanár néniként most én szerepeltem a gyermekek és a felnőttek előtt. Jól sikerült a műsor, figyelmesen és érdeklődéssel hallgattak bennünket. A szöveges emlékezést daltanulás követte, rövid gyakorlás után már zengett is a teremben: Virágok közt veled lenni. A 2017/2018-as tanév évzáró ünnepségére tanultuk meg a Magyarország című dalt, amely mindannyiunk kedvencévé vált, azóta lelkesen énekli tanuló, tanár, szülő. Így történt ez ezen az estén is. A műsort a Hazám, hazám, csendes hazám szívszorító ének és a Himnusz eléneklése zárta. Az ünnepi pillanatokat közös miccs-sütés, éneklés, játék követte. Egymás kölcsönös, az élet minden területére kiterjedő megismerése hozza közelebb az embereket és a közösségeket egymáshoz. Ezért nagyon fontos a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program, amelynek keretén belül Pusztinán is zajlik a magyar mint anyanyelvoktatás. Emberség dúsítsa szívünket! Szeretettel: Bathó Éva, (volt) pusztinai tanító néni, Jászberényből