havazás
borús égbolt
Medvejárás
Az idén lesz harmadik éve, hogy Csíkszereda mellé egy kis faluba költöztem, amit egyáltalán nem bántam meg. Még akkor sem, ha az elmúlt három évben olyan ősz nem volt, hogy egy picit ne izguljunk a medvejárás miatt.
Az első évben egymást követő három napon jött be az udvaromba és segített be a hullott alma összegyűjtésébe, a következő évben a kutyás medve a szemem láttára szedte szét a kerítésemet, míg tavaly ősszel a kapum előtt gyűjtögetett. Az idei őszt – sorban a negyedik – sem úsztuk meg medvejárás nélkül. Alig egy hete éjfél után egy picivel tört-zúzott mindent, ami útjába került. Ezúttal a házunkkal szemben lévő katolikus plébánia gyümölcsfáit törte szét, akárcsak néhány szomszéd kerítését, míg a legutolsó látogatásakor három kecskét marcangolt szét.
Volt egy év, amikor az illetékes hatóságok semmittevését megunva mi saját magunk járőröztünk a falu határában autókkal, terepjárókkal, hatalmas lámpákkal bevilágítva a területet, hogy ne jöjjön be a vad a településre.
S könnyen megeshet, hogy idén is hasonló módszerhez kell folyamodjunk, hiszen ugyan a szilva érése most van, de még hátravan az alma, amelyet követően nagyon nem lesz más ennivalója a faluban.
Mindenki óvatos. Sötétedés után nem igazán jár-kel magányosan senki. A portáján mindenki igyekszik összegyűjteni a hullott gyümölcsöt, hogy még véletlenül se legyen csábító ok a betérésre, sőt sok helyen az addig láncon levő kutyát estére szabadjára engedik.
A kialakult helyzetet sokan sokféleképpen magyarázzák és magyarázták. Megoldás viszont nincs, és az emberek türelme egyre fogy. Nem csodálkoznék azon sem, ha bekövetkezne az önbíráskodás időszaka, hiszen egy egyszerű ember csak azt látja, hogy egy medve élete drágább, mint egy emberi élet, holott fordítva kellene legyen.
Darvas Attila
.jpg)
