tiszta égbolt
Meddig?
Ma a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére negyedik alkalommal gyűlnek össze az érdeklődők Marosvásárhelyen, a Postaréten, a Székely Szabadság Napján, hogy emlékezzenek és a székelyek jogait követeljék. Emlékeznek a székely vértanúk áldozatára, akik a nemzeti önrendelkezésért adták életüket, és követelik az autonómiát, hiszen a szervezők szerint a ma élő székelyek számára ez a nap az összetartozás, a tudatos, közös fellépés napja is, a nemzeti önrendelkezés, az autonómia jegyében. „Mutassuk fel az autonómia iránti akaratunkat!”, „Minden székelynek Marosvásárhelyen a helye” – így hangzanak a mozgósító mondatok, miközben számba veszik, hol van még hely az ingyenes buszokon.
Közben a forgatókönyv az eddigi évekhez megszokottan zajlik. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal a honlapján közzétett sajtóközleményben jelentette be szerdán, hogy a székely szabadság napjára csak a székely vértanúk emlékműve melletti megemlékezést hagyta jóvá, a résztvevők felvonulását nem, és még kevésbé azt, hogy a résztvevők az úttesten vonuljanak. A polgármesteri hivatal megjegyezte: a szervezők rendelkezésére bocsátja a Mihai Eminescu Központ nagytermét, „hogy ott kulturális rendezvényeket tartsanak a székely szabadság napja alkalmából”. Azt is hozzátette, hogy a polgármesteri hivatal „jóváhagyta, hogy legfeljebb tíz résztvevő a prefektusi hivatalhoz menjen, és ott petíciót nyújtson be, amint azt a törvény írja” – áll a közleményben. A hivatal álláspontja szerint a székely szabadság napja résztvevői kizárólag a járdán távozhatnak a megemlékezés helyszínéről.
A szervezők szerint viszont a csendőrség és rendőrség útlezárásról biztosította a résztvevőket, erről tegnapi közleményükben is beszámoltak. Szerintük a polgármesteri hivatal sajtónyilatkozatban közölt tiltása törvényszegő, a rendezvény az eredeti forgatókönyv szerint zajlik. 16 órakor a megemlékezés koszorúzással kezdődik a Székely Vértanúk emlékművénél. A beszédek után ismertetik a kormánynak címzett kiáltványt. A Postarét és prefektusi hivatal közötti útvonalon, félpályás útlezárás biztosítja a békés felvonulást. A prefektusi hivatalban átadják a tiltakozó kiáltványt, 19 órakor a tömegrendezvényt bezárják, majd a Kultúrpalota nagytermében adják át a Gábor Áron-díjat. Egyúttal arra kértek és biztattak mindenkit, vegyenek részt és békésen, méltósággal, a törvényes rend betartásával, de határozottan követeljék szabadságuk törvényes garanciáit. „Itt Székelyföldön a szabadság most azt jelenti, hogy jogunk és lehetőségünk van tiltakozni a készülő, jogsértő közigazgatási reform ellen, követelni az autonómia-törvény általi szavatolását, jogunk és lehetőségünk közösen cselekedni ennek érdekében” – áll a közleményben.
A folytatást bizonyára önök is ismerik, hiszen évről évre ugyanazok a szalagcímek: vagy feltartóztatják a rendezvényre érkező buszokat, vagy a hegyes zászlórudak ellen emelnek hangot a rend őrzői, majd a békés rendezvény után jó páran pénzbírságról szóló értesítést kapnak, amit aztán jogi úton töröltetnek. Aztán szépen lassan megint minden elcsitul…
Azt viszont senki nem kérdezte meg a szervezőktől, hogy az emlékezésen kívül, amihez kétségtelen, hogy joguk van, mit értek el azzal, hogy évről évre összegyűltek. Hány petícióra kaptak választ, hány törvénymódosítást, osztálymegszüntetést sikerült megakadályozniuk? Hányszor szeretnék még megismételni az összesereglést, és mikor látják be, hogy ez a módszer nem vezetett eredményre, és másik után kellene nézni.
Háromszéki Eszter
