borús égbolt
Más szemében a szálkát
A minap láttam a Facebook kezdőlapon egy videót, ahol egy kedves úriember egy medvét kínált étellel. Valószínű ez nagy dolog, nem mindennapi, nem az én szemszögemből, de valószínű nagyon sok vélemény alapján ez nagyon nagy vagányság. Természetesen nem ez az első ilyen videó, amit látok, de nálam ez tette fel az i-re a pontot.
Sokan szórakozásból mennek közel a medvékhez, szó szerint keresik őket, akár egy szelfi erejéig, vagy hogy videóra vehessék, amint enni adnak neki. Valószínű valamilyen körben ez vagány dolog, és ettől válik valaki menővé. Én sajnos, vagy nem sajnos, nem ebbe a csoportba tartozom. Véleményem szerint akkor lehet ilyesmiről beszélni, ha nem ablakon keresztül, autóból áll szembe valaki egy medvével, hanem ha már a bátorságát és vagányságát szeretné fitogtatni, akkor szemtől szembe kellene vele állnia! Természetesen ez nem történik meg, hiszen ebben az esetben elég nagy az esélye, hogy az illető minimum egy pofot kap a medvétől. És akkor mi történik? Szidjuk az állatot, önkívületi állapotba kerülünk, hogyan is merte megtenni ezt, ki kell lőni az egészet, mit gondol magáról?! De ha azelőtt etettük, és emiatt ösztönlényként mindig visszatér az élelemért, mi nem vagyunk hibásak.
Általában nem ezeknek a harcosoknak kell szembenézniük a medvékkel. Mivel mindennap és este nem várja őt a vagánykodó személy étellel (hiszen egyszer volt ott, és akkor el is készítette a remélhetőleg millió nézettséget elérő videóját), eszében sincs többet arra menni. A medve visszajön, hisz tény és való, hogy túlszaporulat van, és neki is meg kell élnie. Mivel nem várja őt már a lájkvadász, ezért megy és megkeresi magának az élelmet. Betör gazdaságokba, az állatállományokat tizedeli, a silókukorica termésének nagy százalékát tönkreteszi, házakba tör be, hogy bejusson a kamrába, legrosszabb esetben pedig személy is sérül. Természetesen a károsultak nagy részének eszébe sem jutna, hogy etesse a medvéket vagy szelfizzen velük, hiszen tisztában vannak azzal, mekkora károkat tud okozni az állat, ezért távolról elkerülik.
Valószínűleg nemcsak egyik felet lehet hibáztatni, nem is erre szeretnék utalni. De az esetek nagy százalékában úgy látom, hogy csak a medvéket okoljuk, a saját hibáinkkal nem vagyunk képesek szembenézni. Attól a perctől kezd az életünkben bármi is a megoldás felé haladni, ha nemcsak más, hanem saját hibáinkkal, vétkeinkkel is szembe tudunk nézni.
