Néhány nappal ezelőtt ismét a maroshévízi bíróságon tárgyalták a Csíki Magánjavak mintegy 8000 hektárnyi erdő visszaadására vonatkozó kérését, miután októberben a Hargita Megyei Törvényszék visszautalta az ügyet Maroshévízre. Érdembeli tárgyalásra ezúttal sem került sor. [caption id="attachment_21158" align="aligncenter" width="620"] Szinte felfoghatatlan ez a helyben toporgás – véli Bíró Albin, a Magánjavak alelnöke. Meghallgatásra váró kérések Fotó: Balázs Árpád / ARCHÍV[/caption] Csaknem két évvel ezelőtt a hévízi bíróság azzal utasította el a Csíki Magánjavak erdővisszaigénylési kérését, hogy ez a Magánjavak nem az a Magánjavak, mint 1946-ban (holott a Magánjavaknak végleges és megtámadhatatlan bírósági végzése van arról, hogy a jelenlegi Magánjavak és az egykori közösségi vagyon birtokosa egy és ugyanaz). A döntést megfellebbezte a Csíki Magánjavak, és tavaly októberben a Hargita Megyei Törvényszék visszautalta az ügyet a maroshévízi bíróságra. – 48 sűrűn gépelt oldalt tesz ki az indoklás, és abból az utolsó tíz oldalon kimondottan megállapításokat és rendelkezéseket sorolnak, amelyeket a hévízi bíróságnak be kellene tartani, illetve megállapítják, hogy hol, miben tévedtek – mutatta Bíró Albin, a Csíki Magánjavak alelnöke az indoklást. – A lényeg, hogy tételenként megsemmisítette a megyei törvényszék a maroshévízi bíróság jó néhány megállapítását, többek között azt, hogy azért utasítják el a kérésünket, mert nincsen a két jogi személy között kapcsolat. Mindent, amivel próbáltak minket vádolni, a törvényszék megsemmisített és mindenre próbáltak reagálni, ami kérdésként felmerült. Minden oldalon van legalább egy olyan passzus, amelyben azt mondták, hogy igazunk volt, amikor fellebbeztünk, és a hévízi bíróság összekavarja a szezont a fazonnal… A maroshévízi bíróság mintha át sem tanulmányozta volna a megyei verdiktet. Legalábbis Bíró Albin úgy látta, hogy minden kezdődik elölről: megjelentek és kérték belépésüket a perbe olyan felek, mint a Pénzügy, az Állami Erdészet és egy hollói magánszemély, akikről a megyei törvényszék, sőt az utóbbiról az ítélőtábla is már kijelentette, hogy nem vehetnek részt az ügyben. Maroshévízen viszont ismét elfogadták az intézmények belépését. – Sőt azokat a kéréseiket, amelyeket velünk kapcsolatosan felhoztak annak érdekében, hogy ne kapjuk vissza a vagyont, mert nem azok vagyunk, akik voltunk, azokat még egyszer megvizsgálják, holott mi úgy gondoltuk, hogy most már rátérünk az érdembeni tárgyalásra és a bizonyítékokra. Várjuk az indoklást. Áprilisban három éve lesz, hogy elkezdtük a pert, és még a konkrét dolgokról egyáltalán nem volt szó. A következő tárgyalás február 24-én lesz, ugyanott. A Csíki Magánjavak az erdőkön kívül 14 ingatlant is próbál visszaszerezni jogi úton. Három ingatlanért Bukarestben perelnek, 11 per a marosvásárhelyi ítélőtáblán zajlik. Ezekből már nyolcat elveszített a Magánjavak, annak ellenére, hogy a telekkönyvek tiszták. – Olyan telekkönyv is van, amelyben egyértelműen szerepel, hogy a tulajdonos Csík vármegye közönsége, és azóta csak olyan beírások vannak, mint pl. a Mikó-vár esetében, hogy hadügyminisztériumi rendelettel elvették. Az indoklást a nyolcból még egy esetben sem kaptuk meg, valószínűleg egyszerre fogják kiadni. Mihelyt megkapjuk, a bukaresti Semmítőszékhez fordulunk. Bukarestben három deszkatelepe volt a Csíki Magánjavaknak: a Rahova, a Pantelimon és a Giuleşti városrészekben. Ezenkívül Csíkszeredában a Mikó-vár, a fül-orr-gége kórház épülete, a telek, amire épült a polgármesteri hivatal hátsó része, a fül-orr-gége kórház mögötti telek, ahol a József Attila iskola áll, a Petőfi iskola, az orosz emlékmű helyén levő telek, és onnan lefelé a parkig még két telek – a régi Hargita Szálló nem tartozik ide –, a Vigadó és a Vigadóhoz tartozó telek volt a Csíki Magánjavak tulajdonában. Ezeken kívül egy szépvízi kapitányi lakásért, tölgyesi ingatlanokért és egy borszéki villáért folytat küzdelmet a Csíki Magánjavak 2001 óta. Daczó Katalin