A csíkdánfalvi fiatal lánynak, Pál Dorkának megjelent egy újabb verseskötete, amelybe Mária-verseket gyűjtött össze. A kötet címe A Szeplőtelen Fogantatás Szép Asszonyához, és a csíkdánfalvi egyházközség megalakulásának századik évfordulójárakészült el. Dorkát az új kötetről, az alkotási folyamatról kérdeztük. ‒ Az új versesköteted a száz évvel ezelőtt megalakult csíkdánfalvi egyházközség előtt tiszteleg. Honnan jött az ötlet, az inspiráció, hogy erre az alkalomra készüljenek el a versek, és legyen belőlük egy kötetre való? ‒ Igazából nem is nagyon számítottam mostanában második kötetre, hiszen az első könyv megjelenése után kicsit szünetelt az írás. Kéthetente írtam egy-két verset, de már nem annyira intenzíven. Közben tanulni is kellett már elég sokat, így nagyon alkalmam sem volt az írásra. Tavaly decemberben, egyházközségünk búcsús ünnepe után nem sokkal történt egy érdekes fordulat, amely végérvényesen is megalkotta elmémben a kötet megírásának alapját. Itt felvetődött egy beszélgetés során, mi is valójában a Szeplőtelen Fogantatás. Nagyon meglepett a válasz, igazán megdöbbentem, amikor rájöttem, az emberek nem nagyon vannak tisztában az ünnep lényegével. Ezután elég sokszor, sok helyen kellett elmagyaráznom, mit is ünneplünk december 8-án. Ekkor vetődött fel bennem a kérdés: nem lenne jó megismertetni az emberekkel a Szeplőtelen Fogantatást? Hiszen sokan azt hiszik, Jézus fogantatását ünnepeljük ekkor, így összetéveszthető a Gyümölcsoltó Boldogasszonnyal, ami viszont március 25-én van. A Szeplőtelen Fogantatás Mária fogantatását jelenti, amikor is a Szűzanya bűn nélkül fogant meg édesanyja, Anna asszony méhében. Így tehát, miután sikerült pár embernek felvázolni az ünnepet, hatalmas lelkesedéssel, mosollyal az arcomon döntöttem el, hogy megalkotom az egyházi év ünnepeit magukban foglaló verseket, illetve sok Mária-lelkületű verset. Az ötletet pedig, hogy a századik évfordulóra szülessen meg a könyv, édesapám dobta fel egyik nagy írási lendületem alkalmával. Nagyon fellelkesültem az ötlet hallatán, így hát nekiláttam ezek után újra az intenzív írásnak, ám most már nem csupán a belső érzések vezéreltek az alkotás céljából, hanem maga a Szentlélek is! Hiszem és vallom, hogy minden versben jelen van az isteni munka, mivel a Lélek sugalmazására írtam ezeket a műveket. Számomra ez a könyv egy hitvallás! ‒ A csíkdánfalvi egyházközségnek erős Mária-lelkülete van. Hogyan kapcsolódnak ehhez a lelkülethez egy csíkdánfalvi tizenéves, fiatal lány hétköznapjai? ‒ Amint a kötetben lévő előszó is említi, az újonnan megalakult egyházközség egyöntetűen a szeplőtelenül fogantatott Szent Szüzet választotta védőszentjéül, habár felvetődött az is, hogy nagy királyunk, Szent István legyen a védőszent. Ám a lelkes nép szavazata alapján István király jóval alulmaradt Máriával szemben. Így lett templomunk, egyházközségünk patrónája ‒ ahogy verseimben nevezem ‒ a Szeplőtelen Fogantatás Szép Asszonya. Ez a Mária-lelkület kihat a falu egész népére, hiszen teljesen másképp tekintünk a különféle vallási szemléletekre, mivel a gyengéd nőiesség egybefonódik a Mária-kultusszal. Megfigyelhető ez az emberek lelkületén, attól függően, hogy férfi vagy női szent pártfogolja az egyházközséget. Az én Mária-lelkületem szorosan kapcsolódik Csíksomlyóhoz, hiszen első igazi személyes megtapasztalásom ott történt egy csodálatos Mária-köszöntő alkalmával. Ekkor érintett meg a Szűzanya, ekkor szólította meg szívemet, és terelt az Ő személyének irányába. Ezután éreztem azt a mély, belső vágyat, hogy nekem írnom kell Mária hatalmas szépségéről és szeretetéről. Így összegeztem magamban a Mária-ünnepek fontosságát, melyeket jobban tanulmányozva és elmélyültebben beleásva magam, úgy érzem, sikerült hatalmas Mária-rajongóvá válnom, így büszkén kijelenthetem, hogy a Szűzanya valóban Isten után a második helyen áll az életemben. ‒ Milyen mankókra tudtál támaszkodni írás közben? Gondolok itt például egyháztörténelmi forrásokra vagy legendákra, elbeszélésekre. ‒ Volt néhány olyan ünnep, amelyet részletesebben kellett tanulmányoznom ahhoz, hogy sikerüljön megírni a hozzá kapcsolódó verset. A legtöbb ünnepet elég mélyen ismerem, így nem volt nehéz dolgom a versbe szedésével. Szerencsére, ha volt bármi elakadás, segítségemre szolgáltak az interneten található források, mint például a Magyar Kurír katolikus hírportál oldal. Volt alkalom, amikor képek, festmények inspirálták az írást. Mindenesetre jó volt egy kicsit mélyebben beleásnom magam néhány nem annyira közismert ünnepbe, mint például a Havas Boldogasszony vagy Mária bemutatása a templomban. Ahhoz, hogy sikeresen megírhassam az ünnepi verseket, több helyen is utána kellett nézzek a lényegének. Bár szabadidőmben, a versírás mellett gyakran olvasok a szentek életéről, egyházi ünnepeinkről, mégis úgy éreztem, többszörös tanulmányozás után fogok csak neki az írásnak. Így pont jól jöttek a már meglévő ismereteim, amelyekre aztán egyre halmoztam a tudást. ‒ Mióta foglalkoztat ez a téma? ‒ A vallás, mióta élek, nagy szerepet játszik az életemben. Szóval, a hitemről írni egyáltalán nem okozott nehézséget. Már az előző kötetben is szerepelnek vallási versek, főként a karácsonyt és a húsvétot dolgoztam fel, ám két Mária-vers is megtalálható benne. Ebben a könyvben különösen Márián van a hangsúly, habár nem minden versben jelenik meg a Szűzanya alakja, az alkotások sorai akkor is Neki szólnak. Ez a téma az óta a bizonyos Mária-köszöntő óta foglalkoztat, amelyet már említettem az imént is. Itt történt életem egyik nagy fordulata, mely arra késztetett, hogy az Istenanyáról írjak. Szeretek Máriával és a hozzá kapcsolódó ünnepekkel foglalkozni. Különös figyelmet fordítok a Szeplőtelen Fogantatásra és a Nagyboldogasszonyra, hiszen ez a két kedvenc Mária-ünnepem. Mindig csodálattal tekintek a Szűzanya felé, aki utat mutat számomra, Ő életem tündöklő Vezércsillaga. Ezért kötődök olyan nagyon Csíksomlyóhoz is! Ehhez, a számomra legcsodásabb kegyhelyhez, fűzi szívemet a Szűzanya iránti nagy áhítat. ‒ Milyen személyes élmények kapcsolódnak egy-egy szöveghez? ‒ Van néhány olyan vers, amelyre tekintve különösen egy-egy szép élmény jut eszembe. Ilyen például az Úrnapi ima című versem, amelyben azonkívül, hogy Jézus Testéről és Véréről írok, megjelenik a virágmotívum is, amely a kiskoromban történő gyönyörű körmenetekre emlékeztet. Ilyenkor nemcsak a faluban lévő oltárokat díszítették fel az emberek szebbnél szebb virágokkal, hanem a szívüket is, hogy Jézus méltóképpen tudjon szállást foglalni benne. Amikor ezeket a sorokat olvasom, eszembe jut az a gyermekkori élmény, amint kis kosarakban vittük a virágszirmokat, és nagy örömmel szórtuk szét az oltár körül. Egy másik szép élmény a Boldogasszony-versekhez fűz. A magyar, székely nép Boldogasszonyai különös kapcsolatban állnak a termékeny földdel, tulajdonképpen őseink a Szűzanya alakját, vagyis a Boldogasszonyt a Földanyához hasonlították, mivel az egyedüli élet forrása Ő. Belőle születik minden, az Élet maga. Ezért a Boldogasszony-kultusz több évszázados múltba nyúlik vissza. Ezeket a történelmi, vallási elbeszéléseket mind-mind édesapám lelkes szájából hallottam, amelyek igen nagy hatással voltak rám írás közben. Különösképpen a Sarlós Boldogasszony az egyik kedvencem. A Boldogasszony-versek legelső szakasza mindig a népi hagyományok szerint indul, vagyis hogy mit ért népünk ősi kultusza a Gyertyaszentelő vagy éppen a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe alatt. Ezt követően a szakaszok egyházi szempontból is bemutatják az ünnepet. Számomra ezek az ősi hagyományokra épülő versek mindig felidézik a kellemes beszélgetéseket. ‒ Ez már a második versesköteted, témában eltér az előzőtől, de a verseknél maradtál. Miért ez a szövegforma áll hozzád közel? ‒ Ez a verseskötet valóban eltér témailag az előzőtől, habár néhány természeti és szerelmes vers is található benne. A másik könyvben vegyes témában szerepeltek versek, ám most a hangsúly a valláson, az ünnepeken, illetve Márián van. Szerettem volna az érdeklődőket jobban belevinni az ünnepek hangulatába. A vers számomra az írás koronája. Mindig is csodálattal töltött el a költők tehetsége, odaadása a versek iránt. A versek által talán egy kis részét kamatoztatni tudom az Úr irántam érzett szeretetének, habár ez emberi szempontból lehetetlenség, hiszen még fel sem tudjuk fogni, Isten mennyire szeret bennünket. Alkotásaim során mindig megnyugvás tölti el szívemet, és ha bármikor szomorú vagyok, mindig jobb kedvre derülök tőle. Érzem a versek által Isten közelségét, ezért nem is hagyom abba az írást. Talán kipróbálom majd magam prózai alkotásokban is, de számomra mindig a vers marad az örök hódító!

Péter Ágnes