Márciusi ifjak
Minden kornak megvoltak vagy épp megvannak a maga nagyjai, akik évtizedeken át formálni tudták az általános gondolkodást. Utat tudtak mutatni az elkövetkezendő koroknak mondandójukkal vagy cselekedeteikkel. És ha már március, akkor gondoljunk vissza az ezernyolcszázas évekre, amely „kitermelte magának” a márciusi ifjak tekintélyes sorát, akiknek munkássága a mai napig él, példamutató hatása van. Elég csak Széchenyi vagy Wesselényi korát meghaladó – tekintélyes vagyonukat feláldozván – reformjaira, ötleteire, megvalósításaira, illetve Kossuth, Batthyány, Szemere, Teleki László, Deák és a feltaláló Irinyi politikusi pályafutására gondolni. És ott vannak a költők, az írók és az ő műveik, akik lázban tartottak a társadalmat, irányt szabva, soraikkal a kor elenyészett berögződéseit ostorozván. Vörösmarty, Tompa, Petőfi, Arany, Jókai és a március 15-én börtönéből kimentett Táncsics. De a sorba illeszkedik Kölcsey vagy akár Katona is, akik viszont nem érték meg a forradalmat, de hagyatékuk nagyban hozzájárult az utánuk következő generációk formálásába.
És a sort lehetne folytatni nevesebb vagy épp kevésbé ismert személyekkel. Akár az agyagfalvi 60 ezerrel – jobbágyok, nemesek, lófők –, akik válaszolni tudtak és akartak a kor kihívására. És akkor játszadozzunk el a gondolattal. Kik azok a személyek, akik napjainkat ily mértékben tudnának formálni? Kire lehet felnézni? Kik azok, akik választ tudnak adni a jelenünk nagy kihívásaira, feladataira? Kik lesznek azok a közéleti személyiségek, akikre ugyanígy fog az utókor emlékezni, akikről a majdani történelemkönyvekben többet olvasnak majd egy-két sornál? Talány…
Darvas Attila