tiszta égbolt
szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
Magyarul
Évekkel ezelőtt még azon keseregtünk fogy-a-magyar hangulatunkban, hogy a moldvai csángó-magyar falvakban a nagyszülők nem tudnak már beszélni az unokákkal, mert az idős generáció csak magyarul, a gyermekek már csak románul tudnak, s ez az egyre erősödő tendencia rövidesen nyelvváltáshoz vezet. Aztán az élet felülírta a félelmet és az aggodalmat, a lényegen azonban mit sem változtatva: a nagyszülők nem tudnak beszélni az unokákkal, mert míg az idősek magyarul, a középkorú rokonság magyarul és románul – de a sorrend felcserélhető! – tud, a külföldön dolgozó szülők vakációra hazatérő gyermekei már csak olaszul vagy spanyolul tudnak, szívesebben beszélnek a szüleiket befogadó ország nyelvén. A román–magyar nyelvi csata ez esetben eldőlni látszik a mediterrán neolatin nyelvek javára…
Milyen nyelven tanuljon a gyermek? Az első kérdés az iskolaválasztás kapcsán merül fel a szülőkben. A gond már az óvodában jelentkezik, s a román nyelv nem ismerete okozta hendikep, hátrány legyűrése érdekében több módszer is kínálkozik. Az egyik az, hogy román óvodába íratják a magyar csemetét, remélve, hogy játszva elsajátítja a román nyelv alapjait, így sokkal egyszerűbb lesz számára a román nyelv elsajátítása az iskolában. Mások azt tartják üdvösnek, ha a gyermek magyar óvodába, majd magyar elemibe iratkozik, így megtanul írni-olvasni magyarul – tehát nem vesz el a nemzet számára! –, s majd az iskolában eltöltött rövidebb idő, a kevesebb vizsga, és végső soron a román közegben való érvényesülés jegyében román felső tagozatra, román középiskolába járatják a gyermeket.
Manapság azonban még egy kérdés felvetődik: milyen nyelvet tanuljon meg a gyermek? S a többség az angol mellett dönt, lévén, hogy ez divatosabb, és ami ennél is fontosabb: a világ minden táján boldogulni lehet vele. Még a román többségű városokban is: nemegyszer hallunk székelyföldi gyermekekről, akik román egyetemek angol tagozatán tanulnak tovább, mert jobban megbirkóznak az angol nyelvvel, mint a 27 éve politikai és nem szakmai szempontok szerint tanított román nyelvvel; vagy hallunk olyan székelyföldi gyermekekről, akik kolozsvári, bukaresti román kollégáikkal angolul társalognak… De az idegennyelv-választás célja sokkal pragmatikusabb: megteremteni a lehetőséget az iskolát, egyetemet elvégzett fiatalnak, hogy az oly divatos Angliában vagy a tengeren túlon keressen és találjon munkát magának.
Minderről hajdani történelemtanárom jut eszembe, aki azt mondta, ki milyen iskolába íratja a gyermeket, olyan nemzetbe íratja! Lehet, hogy sarkított a megfogalmazás, de szemléletesen érzékelteti, hogy milyen kultúrában nő fel, annak részének tekinti magát, már csak azért is, mert nem ismeri a másik kultúrát, nem boldogul benne.
Most zajlik az iskolaválasztás, az beiratkozás. Bizonyára, sok családban latolgatják a különböző lehetőségeket. A döntésben nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy csak az anyanyelvén teljesedhet ki az ember, s az anyanyelv segíti a különböző tantárgyak megértését, elsajátítását, s alkalomadtán akár más nyelven való gyakorlását. Válasszunk magyar iskolát gyermekeink számára, még akkor is, ha ez heti négy óra többlettanulást, a romántanulás kudarcélményét, eggyel több záróvizsgát és kettővel több érettségi vizsgát is jelent. Így esélyünk van arra, hogy magyarnak maradjanak meg gyermekeink, esélyünk van arra, hogy unokáinkkal is magyarul értekezzünk.
Ezt az esélyt ne tagadjuk meg magunktól!
Sarány István
.jpg)
