Az elmúlt időszakban szinte divattá váltak a magyarellenes megnyilvánulások a parlamentben. Korodi Attila arra számít, hogy legfeljebb jövőre lehet normálisabb hangulatra számítani a bukaresti törvényhozásban. Klaus Johannis kiszabadította a magyarellenesség szellemét a palackból, azóta lavinaszerűen érkeznek a közösségünket politikai bokszzsákként kezelő törvénykezdeményezések. Többek közt erről is beszélgettünk a parlamenti képviselővel.

Fotó: László F. Csaba

– Az elmúlt időszakban gombamód elszaporodtak a magyarellenes megnyilvánulások a parlamentben, tényleg ennyire magyarellenes a hangulat vagy csak politikai játszmákról van szó, esetleg mindkettőről? – Elég komoly politikai játszmák részét képezik a magyarellenes megnyilvánulások. Nemrég országos közvélemény-kutatást készíttettünk és kevésbé volt tapasztalható az erdélyi magyarsággal szembeni nacionalista megközelítés. Amivel most szembesülünk, az politikai döntés eredménye, amelyet a koronavírus okozta válsághelyzet konjunktúrája eredményezett és erősített fel a nagy pártoknál – a liberális párttal kezdve, amelynek az államfő egyértelmű jelzést adott, hogy a magyar kártyát elő lehet venni. A nagyon erős nacionalista érzelmű politikusokat előretolták és sokkal jelentősebb szerepet adtak nekik a parlamenti munkában. Ez látszik. Előkerültek a törvényjavaslataik, tévéinterjúik. Ennek a konjunkturális helyzetnek vagyunk a kellős közepén. – Úgy tűnik, mintha Klaus Johannis szabadította volna ki a szellemet a palackból. Mennyire írható az államfő számlájára a jelenlegi, csöppet sem kellemes állapot? – Mindig voltak a parlamentben olyan törvénytervezetek, amelyek a magyar közösség ellen szóltak, voltak olyan döntések, amelyek a magyar közösség vagy a kisebbségek jogi eszköztárát akarták csorbítani. Egyébként is szervezetten próbáltak megakadályozni, valahányszor egy jó közösségi kezdeményezést a parlamentben előrevittünk. Amit most látunk, először az immár harmincéves demokráciánkban, hogy államfői szinten adtak jelzést arra, hogy a magyarellenességet újra napirendre lehet tűzni, mert az „hasznos” a politikailag deformált közéletben. Ennek az egyértelmű eredményét, hatását látjuk. Államelnöki szinten vállalta fel Johannis ennek a folyamatnak a beindítását, és automatikusan előkerültek a képviselőházi bizottságokban azok a törvénytervezetek, amelyek a magyar közösség ellen szóltak vagy zavarók lehettek a közösségnek. És ezeket a tervezeteket napirendre is tűzték, hogy törvényerőre emelkedjenek, valamint előkerültek a mi törvénytervezeteink is, hogy azokat lesöpörjék az asztalról. Egyértelműen az államfő jelzésére indult be ez a folyamat. – Egyenes következménye volt ennek, hogy a parlament ünnepnappá nyilvánította a trianoni békediktátum napját? – Igen, egyértelműen egyenes következmény volt, mert Trianonról szóló törvénytervezet volt korábban is, de folyamatosan meg tudtuk akadályozni, hogy törvényerőre emelkedjen, azzal érvelve, hogy a politikai racionalitás is azt diktálja, hogy olyan törvények, amelyek bennünket elválasztanak, ne legyenek. Volt még ilyen próbálkozás, de le tudtuk venni a parlament napirendjéről. Ezúttal a PSD-s törvénytervezet azért „gyorsult be”, mert a nagy ellenzéki párt így próbálta kompenzálni azt a „veszteséget”, amelyet az államelnök okozott azzal, hogy őket magyarbarát, Erdélyt eladó pártként állította be. – A március 15-e ünnepnappá nyilvánítása ebben a közegben eléggé lehetetlennek látszott, az RMDSZ elérte, hogy halasszák a végső döntést a tervezet sorsáról. Időt ezzel sikerült nyerni, de vajon életet is? – Azt gondolom, egyelőre több időt nyertünk. A héten újra előkerülhetnek ezek a kérdések, meglátjuk, sikerül-e újra időt nyerni. Nekünk a parlamentben az a feladatunk, hogy amennyire lehet, kivédjük ezeket a támadásokat. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor ez nem éppen lehetséges. Ha a március 15-i törvénytervezetet el is utasítja a parlament, akkor türelemmel, folyamatosan újra be kell terjesszük, mert más nemzeti közösségnek is vannak ugyanilyen törvénytervezeteik. – Mi kell ahhoz, hogy ez az általános magyarellenes hangulat megváltozzon a parlamentben? Muszáj előbb túlesnünk az önkormányzati és parlamenti választásokon is? – Nem feltétlenül a választásokhoz köthető ez a hangulat, ez annál erősebb. A döntéshozók egy részének ez (a magyarellenesség – szerk. megj.) vállalt politikai attitűdje. Egy jó válasz lehet ezekre a magyarellenes kezdeményezésekre adni, ha az önkormányzati és a parlamenti választásokon a magyar közösség megmutatja az erejét. Meg kell mutatnunk, hogy nem lehet bennünket betörni, és ők hamarabb elfáradnak, mint mi. Ez a közösség az elmúlt néhány évtizedben is megmutatta, hogy mi többet kibírunk, mint amennyit próbálnak ránk sózni. Azt gondolom, hogy a jövő évtől sokkal normálisabb időszak elé nézünk. – A politikai erőviszonyok, hogyan alakultak át az elmúlt időszakban, lehet arra esélye az RMDSZ-nek, hogy a következő parlamenti ciklusban a mérleg nyelvévé váljon vagy a liberálisok egyértelmű győzelmére lehet inkább számítani? – A liberálisok rengeteget veszítettek azzal, hogy képtelenek voltak egy jó kormányzási időszakot végigvinni, most már lassan egy éve. Ez nagyon sokat nyom a latban, a politikai paletta nyitott. Ez jó is, mert nem beszélhetünk egy „bemerevedett” helyzetről, azt viszont nagyon nehéz megelőlegezni, hogy miként fog kinézni a következő négy évre a hazai politikai paletta arányaiban a decemberi parlamenti választások után. Az biztos, hogy nekünk egy fontos célunk van: mi magyarok a megfelelő erővel és tehetséggel legyünk ott a parlamentben. – Mire lehet számítani a következő hetekben a parlamentben? Kitart a magyarellenes hangulat, vagy megunják végre? – Mi azzal a forgatókönyvvel számolunk, hogy a magyarellenesség jelen lesz, függetlenül attól, hogy Johannis kompenzálásképpen felküldte az Alkotmánybírósághoz a Trianon-törvényt. Egy olyan lavina indult el, amelyért ő a felelős és amelynek a hatása továbbra is érződni fog a parlamenti munkában. Erre a forgatókönyvre számítok, és ehhez próbáljuk a megfelelő eszközöket megtalálni.

Kiss Előd-Gergely