borús égbolt
Macsók
Értelmetlennek, öncélúnak tűnt mindvégig a kormánypárton belüli kakaskodás, amelynek során a főszereplők azt próbálták bebizonyítani, hogy ki a nagyobb legény a gáton, ki a jobb hangú kakas a szemétdombon, s ennek a kakaskodásnak a kedvéért képesek voltak feláldozni az országot. Dragneának nagy sérelme, hogy a választásokon elsöprő győzelmet arató párt elnökeként nem lehetett kormányfő, s a kormány működését bizonyára úgy képzelte el, hogy az nem a Victoria-palotából irányítja a kormányfő, hanem a PSD-székházból vezérli kormányfőstől mindenestül maga a pártfőnök.
Csakhogy az történt, hogy időközben önálló életre kelt a miniszterelnök, s múlt heti miniszteri kiértékelők nyomán a saját útját kezdte járni, szembefordulva saját pártja elnökével. Ideig-óráig még szimpatikus figurának is tűnt: fiatal kora, temesvári háttere, jó megjelenése és a Dragneával való szembefordulása tetszett azoknak, akik nem szimpatizálnak a PSD-vel. A személye iránti szimpátia azonban hamar elpárolgott, mikor kiderült, hogy legfőbb támogatója a párt korábbi elnöke és az utca nyomására lemondatott miniszterelnök, Victor Ponta volt, akit nagyon hamar felkent kormányfőtitkárnak. S a támogatók között volt a Ponta mestere, politikai karrierjének elindítója, Adrian Năstase expártelnök, volt miniszterelnök is. Nos, ő sem tartozik a legrokonszenvesebb politikai figurák közé.
Miközben a PSD-ben állt a bál, a liberálisok saját hatalmi harcuk rendezésével voltak elfoglalva, a bizalmatlansági indítvány tegnapi szavazásáról távol maradtak, a pálya széléről szemlélték a kakasviadalt, s időnként bekiáltottak ezt-azt, hogy ne tűnjék úgy, mintha hiányoznának a politikai palettáról. A többi ellenzéki kis párt is kivárt, örömmel szemlélve a PSD belharcát, s abban reménykedtek, hogy a Grindeanu-vonal győzelmével Dragnea eltűnik a politikai színtérről.
Az RMDSZ pedig próbált pár jogot kicsikarni a magyar közösség számára, háttéralkuk révén, sajnos az ellenzéki pártok és a mérvadó hírcsatornák óriási műbalhét rendeztek, mondván, hogy a PSD újabb engedményeket kíván tenni pár szavazatért cserébe a magyar radikálisoknak, veszélyeztetve a nemzeti érdeket. A PSD pedig annyira megrémült a nacionalista hisztériakampánytól, hogy azonnal visszavonta a március 15. hivatalos ünneppé való nyilvánítására, a nyelvhasználati küszöb 10 százalékra való csökkentésére és a kulturális autonómiát szavatoló jogszabály elfogadására vonatkozó kezdeményezéseket – még ha azok korábban, a kormányválság kirobbanása előtt is kerültek a parlament asztalára. Tartok tőle, hogy e jogszabálytervezeteket újból hosszú évekre jegelni kell.
A kakaskodás látszólag véget ért, a politika szemétdombjáról egy-két kiskakas eltűnt, maradtak a macsó izmozás emlékével. De az értelmetlen vetélkedés okozta károk megmaradtak.
Sarány István
.jpg)
