közepes eső
havazás
Luxusutazás
Boldog voltam, amikor egy percet sem késett a vonat, kellemes levegő volt a vagonokban, a kalauz illedelmesen szólt hozzám, és mialatt kezelte a jegyemet, szívesen adott tájékoztatást arról, hogy Madéfalván igenis van csatlakozásom a megyeszékhely felé. Madéfalván szerencsére nem a világ végére, nem az állomásépülethez legtávolabbi vágányra húzott a vonat, így nem kellett nyakig érő burjánok között a sötét éjszakában botladoznom, az újabb, általam várt vonat – amely ezúttal korszerű metrószerelvény volt – szintén percre pontosan érkezett. Csíkszeredába érve is az állomásépülethez legközelebbi vágányra futott be a belga vagy francia, esetleg német gyártású metrókocsi, amely olyan kellemesen ringatott Madéfalvától a megyeszékhelyig, hogy majdnem elaludtam, pedig volt egy kis háttérzene is. Szóval a megyeszékhelyen ezúttal sem kellett átmásznom egy szerelvényen, és óriási szerencse, hogy az állomásépület mellett elhelyezett, két, térdig érő oszlop között kifeszített lánc meglétére villanyreklám figyelmeztet. És itt a mese véget is érhetne. De jó két héttel ezelőtt egy azóta már más beosztásban lévő okostojás azt mondta, Romániában a vonatozás luxus. Én már régen nem hiszek egy, khm, politikus-miniszternek sem, de Dan Costescu olyat mondott, amin azóta is röhögök.
Szóval a vonat késett, a kalauz csak röfögött, mint egy malac, szerencsére csak pár pillanatot töltött el mellettem, különben elaléltam volna a slápból és a fekete zokniból kiáramló szagoktól. A légkondi állítólag valamikor működött, de épp akkor nem, Madéfalván a lehető legnagyobb burján között másztam, bocsánat, kúsztam többedmagammal, s vártam a „metróra”. Megjött. A graffitivel kidekorált szerelvényben lágy manele szólt, s úgy rázott, mintha talicskával taszítottak volna végig egy frissen lekövezett úton. Csíkszeredában azért másztam, mert a bent lévő gyors eleje Marosfőn, a vége Sepsiszentgyörgyön volt, s az egykor szebb napokat megélt ivókút mellett majdnem elhasaltam a láncok miatt, szerencsére egy „kétajtós ruhásszekrény” elkapta a hátizsákomat, így vállrándulással megúsztam az estét. És ezt nevezte az illető luxusutazásnak...
Kopacz Gyula
.jpg)
