enyhe eső
havazás
borús égbolt
Lomtalanítás
Lejárt a nagy lomtalanítási akció, s éltek is vele jó sokan, mint ahogy az a végső adatokból kiderült – az átlagosnál is több szelektív hulladékot tettek ki az emberek portáik elé az elmúlt napokban.
A hulladékgazdálkodási vállalat akciójának én is részese voltam. Külön gyűjtöttem mindent, azaz külön zsákba ment a műanyag, az üveg és így tovább. A használhatatlan elektronikai eszközök is felgyűltek, s mivel letelt szolgálati idejük, s már nem volt hová tegyem – csak a helyet foglalták, porosodtak egy sarokban évek óta –, hát megszabadultam tőlük.
Minden egyes szemétfajtához külön autó érkezett. Első körben jött a műanyagos. A kitett zsák hamar a kocsiban landolt, de a tetejére tett széttört műanyag vedrek maradtak. Nem értettem. Az nem műanyag? A két nagyméretű hangfalból – a hangszórómembránok megértek, ezért váltam meg tőlük – csak egy maradt. Amelyik első ránézésre jobb állapotban lévőnek tűnt, köddé vált így az első körben. Még mosolyogtam is a történteken, hiszen nem azért raktam ki azokat, mert jók voltak. Ellenkezőleg.
A következő körben a háztartási hulladékot összegyűjtő autó érkezett. Szépen elpakoltak mindent, majd az elektronikai hulladék állománya ismét csökkent. Ezúttal a rossz porszívómnak kelt lába. Egy kicsit jobban körülnézve rájöttem, hogy nem utazott messze, hiszen a szomszéd kapuja előtt kötött ki. Az illetékesek valószínű rájöttek néhány méter után, hogy valóban hibás az alany, s még sincs szükségük rá. A fennmaradó elektronikai hulladékot végül késő délután vitték el, és én csak arra tudtam gondolni, vajon az első körben eltűnt hangfalról mikor derül ki, hogy használhatatlan, s vajon hol fog kikötni...
Darvas Attila
-min.jpg)
