kevés felhő
tiszta égbolt
erős felhőzet
Létezik vagy nem létezik?
A munkaerő-gazdálkodás, s azon belül az alkalmazottak, valamint a munkanélküliek számának alakulása hazai viszonylatban már hosszú évek óta vitatémát képez. Például annak okán, hogy mindmáig nem sikerült teljes és pontos képet alkotni az alkalmazottak számáról, mert a különböző illetékes hatóságok, szakszervek más-más megközelítésben kezelik ezt a kérdést, illetve másabb módszertant alkalmaznak. Vonatkoztatható ez a munkanélküliségre is. Amúgy nem kizárólag hazai sajátosság ez, mert a módszertan tekintetében valóban vannak bizonyos eltérések (így például egyes uniós tagállamok az alkalmazottak, a foglalkoztatottak közé sorolják azokat az állampolgáraikat is, akik külföldön dolgoznak a törvényes formaságok betartása közepette). Ami viszont az utóbbi időben hazai viszonylatban előtérbe került, az az, hogy egyes régiókban, egyes településeken aggasztó méreteket öltött a megfelelő képzettségű, a helyi igényekre ráfelelő munkaerő biztosítása. Amúgy ezen a nemkívánatos helyzeten az elmúlt másfél év során a mindenkori kormány is megpróbálkozott megfelelő intézkedések foganatosításával, olyanokkal, amelyek úgymond serkentenék, támogatnák a belső migrációt. Amivel valóban számolni kell, az az, hogy mindenekelőtt a külföldi beruházások területi megoszlása okán valóban munkaerőhiány mutatkozik egyes mikrorégiókban, s annak áthidalása érdekében még külföldről is ingáztatnak vagy távoli országokból alkalmaznak munkaerőt. Másutt viszont valóban továbbra is van munkaerő-felesleg, illetve viszonylag jelentős a munkanélküliségi arányszám. (Amúgy a munkanélküliség alászorításában megvolt/megvan a maga szerepe a külföldi munkavállalásnak is, de megjegyzendő, hogy e tekintetben az utóbbi év során viszonylagos „zsugorodás” érződött.) Nézzünk meg egy minapi statisztikát: az Országos Statisztikai Intézet közleménye szerint az aktív lakosságot képező 8,8 millió személyből csak 4,8 millió rendelkezik alkalmazotti jogállással. Tehát ezek szerint országos szinten a munkaképes lakosság alkalmazási rátája alig 55 százalék. De akkor hol vannak a többiek? Nos, erre nehéz lenne választ adni. Egy részük valóban hosszabb-rövidebb időre külföldre vándorolt, s ott vállalt munkát (ki legálisan, ki illegálisan), számuk tekintetében továbbra is vitatkozni lehet, ugyanis vannak, akik szerint mintegy 3 millió személyről van szó, vannak, akik szerint csak 2 millióról, de olyanok is, akik közel 4 milliót emlegetnek. A hivatalos statisztikák szerint, amint már arra utaltunk, az utóbbi időben csökkent a külföldön dolgozó román állampolgárok száma, legalábbis ami a legális munkavállalást illeti. Ha ezzel a kategóriával számolunk, még mindig igen jelentős azok száma, akik nincsenek külföldön és nem találtatnak a munkanélküliek soraiban. S akkor újra felvetődik a kérdés: hol is van az a néhány millió munkaképes személy? Miből is él? Amúgy a már említett országos szintű 55 százalékos ráta hátterében igen nagy arányeltolódások állnak. Míg Temes megyében az aktív lakosságnak több mint 71 százaléka alkalmazottként jelenik meg, ez az arány Vaslui vagy Botoșani megyében alig 38 százalék, Vrancea megyében 41 százalék, Dolj megyében 48. (Megyénk esetében az arányszám 50 százalék, ami ugyancsak nem nevezhető jónak…)
Hogy valami sántikál a dologban, illetve hogy nehéz választ adni a fentebbi kérdésre, az kiderül az Eurostat által közölt egyes adatokból is. Ebben a hónapban hoztak nyilvánosságra egy közleményt, amely szerint országunk esetében a 20–24 éves életkorú fiatalok 23,6 százalékának nincs sem alkalmazotti, sem pedig főiskolás jogállása. Ez az arányszám igen magas, s e tekintetben Olaszországot követően a 2. helyet foglalta el Románia. Ez azt is jelenti, hogy a szóban forgó korcsoportba tartozó minden 4. személyből egynek nem volt munkahelye, de nem is tanult tovább. Hogy ez alakulhat másképpen is, annak bizonysága az, hogy Dániában a szóban forgó arányszám 8,5 százalék, Svédországban 9,3 százalék, Hollandiában 6,9 százalék.
Vessünk egy pillantást a munkahelyek számának alakulására is. Az e hónap elején nyilvánosságra került hivatalos számadatok szerint 2008 szeptembere és 2017 májusa között a munkahelyek száma úgymond ingadozott: a gazdasági, pénzügyi válság bekövetkeztével el egészen 2011 januárjáig azok csökkentek, majd attól errefelé a tendencia kedvezőre fordult. Ebben a vonatkozásban főleg Ilfov, Kolozs, Temes, Szeben és Máramaros megye járt az élen, ugyanis ott már bepótolták azt a 90 500 munkahelyet, amelyet elvesztettek, és 2011 januárjától azok együttesen 177 000 új munkahelyet teremtettek. Egyébként ez esztendő májusában országos viszonylatban az alkalmazottak száma elérte a 4,85 milliót, míg 2011 januárjában számuk 4,09 millió volt. És ha már itt tartunk, utalhatunk arra is, hogy ez a kedvező tendencia megyénkben is bekövetkezett: májusban 67 800 alkalmazott szerepelt a nyilvántartásban, míg azok száma 2011 januárjában 60 861 volt. Mindezt szem előtt tartva elmondhatjuk, hogy vannak kedvező tendenciák, de egyelőre arra érdembeli választ senki sem tud adni, hogy miért olyan nagy a különbség az aktív lakosság és az alkalmazottak száma között.
Hecser Zoltán
