Kedden este a szenátorok másodszor is nemmel szavaztak a Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) ama kérésére, miszerint elrendelhessék Dan Şova szociáldemokrata szenátorral szemben a fogva tartást és a házkutatást. A szavazáson 140 szenátor vett részt, közülük 66 „egyetértett” az igazságszolgáltatás „kiadatási kérelmével”, 72 viszont nem, további két szavazás érvénytelennek bizonyult. Megjegyzendő, hogy a liberálisok szenátusi csoportjának összesen 61 tagja van, azokból viszont 11-en hiányoztak, öten állítólag igazoltan. A maga nemében igen szövődményes és érdekes mindaz, ami történt abban az ügyben, amit ma már országszerte „Şova-ügyként” ismernek. Ami történt, az tulajdonképpen évekkel ezelőtt történt, s azzal kapcsolatos, hogy annak idején Dan Şova ügyvédi minőségében olyan jogsegélyi szerződéseket kötött a Rovinari és a Turceni energetikai komplexumokkal, amelyek a későbbiek során felkeltették a DNA „érdeklődését”, s állítólag nem ok nélkül. Ez év márciusában érkezett meg az a beadvány a parlamenthez, amelyben kérelmezték Dan Şova kormánypárti szenátor fogva tartásának és letartóztatásának a szenátus általi jóváhagyását. A szavazásra március 25-én került sor, s a kérésnek nem adtak helyet a szavazáson részt vevő szenátorok. A leadott szavazatok száma 151 volt, abból 79 a letartóztatás „mellett”, de az akkor hatályos házszabály szerint 85 szavazatra lett volna szükség. Lett is ebből egy nagy bonyodalom, vita, félreértés, kölcsönös vádaskodás. A vitába közvetett módon belekapcsolódott maga az államelnök is, Klaus Johannis, aki nyilvánosan elítélte a szenátorok viszonyulási módját, az állítva, hogy megpróbálnak akadályokat gördíteni az igazságszolgáltatás útjába. A liberális honatyák nem hagyták annyiban a március 25-i szenátusi szavazás, illetve döntés sorsát, és az Alkotmánybírósághoz fordultak. Az Alkotmánybíróság bizonyos értelemben helyt adott a liberálisok által megfogalmazott alkotmányossági aggályoknak, és többek között arra kötelezte a szenátust, hogy az elutasítás tekintetében is határozatot kell hoznia és azt közölni kell a Hivatalos Közlönyben. Időközben azonban tovább folyt a vita, a kölcsönös vádaskodás, mindenki puffogtatta a maga meglátását, a maga „igazát”. Ugyanakkor a szenátus állandó bürójában is különböző turpisságok révén megpróbálták elodázni a Şova-ügy újólagos napirendre tűzését. A dolgok annyira elfajultak, hogy azt már megsokallták egyes kormánypárti honatyák is. Így például Nicolae Moga szenátor, a szenátus vezetőségének május 27-i ülésén azt hangoztatta, hogy a Şova-ügy „kezd mindenki számára lidércnyomássá válni”, és határozottan kijelentette, hogy annak mielőbb véget kell vetni, mert a szenátus a lakosság körében is nevetségessé válik. Igen ám, de azon a május 27-i ülésen sem sikerült zöld ágra vergődni, a szenátus vezetőségének tagjai között továbbra is ellentétek mutatkoztak, ami már-már elvtelen veszekedéssé fajult. Arra úgy próbált pontot tenni a szenátus elnöke, hogy felkérte a jogi bizottságot egy határozattervezet összeállítására. Ez kedden reggel lett volna esedékes, de a határozattervezet elfogadása végül is dugába dőlt. A szakbizottság ülésén tíz szenátor vett részt, öten az őrizetbe vétel mellett szavaztak, de ugyanennyien ellene. A tizenegy tagból hiányzott Pataki Csaba RMDSZ-es szenátor, s ilyenképp a szakbizottsági ülés „döntetlen eredménnyel” ért véget. Kapott is a fejére ezért a távolmaradásért az RMDSZ. Egyes liberális honatyák azt állították, hogy szabotálni akarják a Şova-ügyet, de azt nem hajlandók nyilvánosan felvállalni. Olyan liberális honatya is volt, aki kétszínűséggel vádolta kedden az RMDSZ-t, többek között azt állítva, hogy nincsenek sem bent, sem kint, azaz sem a kormánypárt oldalán, sem pedig az ellenzék oldalán, de ennek ellenére a kormánypárt aktív támogatói, aminek bizonysága az is, hogy a kormányból való kilépés ellenére is jó néhány államtitkári és hasonló jellegű funkciót sikerült megőrizni és az ország egyetlen dekoncentrált intézményében sem váltottak le annak idején az RMDSZ által támogatott helyi tisztségviselőt. De térjünk vissza a Şova-ügyre. Már a szavazás előtt heves vita alakult ki ismét a szenátusban, mert a liberális honatyák szerint az Alkotmánybíróság döntése nem tette volna szükségessé a szavazás megismétlését, hanem annak újraértelmezését, s annak nyomán a fogvatartás és a letartóztatás lehetővé tételét. Igen kemény szavak hangzottak el a szenátusban alig néhány perc leforgása alatt. A lényeg az, hogy a liberálisok szerint egy újabb visszaélést jelent a szavazás megismétlése, egyesek azt is kilátásba helyezték, hogy amennyiben a letartóztatás „szempontjából” kedvezőtlen döntés születik, akkor ismét az Alkotmánybírósághoz fognak fordulni. Hogy lesz-e harmadik menet, azt nem tudni, azt viszont igen, hogy azon nyomban állást foglalt az államelnök is, aki a következőket állította: „Sajnálattal állapítom meg, hogy a szenátus mai szavazata révén a parlament kitart az igazságszolgáltatási eljárások akadályoztatása mellett eljárási fortélyokhoz folyamodva. Amikor a jogállamiságról van szó egyre nehezebb ezzel a parlamenttel és ezzel a többséggel dolgozni.” Nem idetartozik, de utalnánk egy soron következő parlamenti „eseményre”: pénteken a liberális honatyák benyújtják a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványt. A jelek szerint és a pillanatnyi erőviszonyok alapján talán még fortélyra sem lesz szükség ahhoz, hogy ez az indítvány sikeresen át tudjon menni a parlamenten.

Hecser Zoltán