borús égbolt
Lelátói magatartás
Az, hogy az ellenfél csapatát, annak játékosait szidják a lelátón ülő „drukkerek”, még enyhén belefér egy meccsen. De amikor kedvenc csapatának játékosait becsmérli a szurkoló, az felháborító, sőt kérdésessé válik az is, hogy a kedves drukker kivel tart. Tán a medvével?
A fentieknél van viszont sokkal szörnyűbb is. Amikor egy utánpótlás-mérkőzésen apuka/anyuka nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illeti gyerekét. Sokáig azt hittem, ilyen csak a filmekben van. De az elmúlt években ezt hétvégéről hétvégére tapasztalom, azaz hallom. A „hülye vagy, fiam!” a legenyhébb, amit gyerekének a lelátóról lekiabál hol apuka, hol pedig anyuka, mert a csemete rosszul veszi át a korongot, elcsúszik a jégen pont akkor, mikor nem kellene, az üres kapu mellé lövi a korongot, vagy éppen az ő hibája miatt kap gólt a csapata. Az edző is egy „idióta”, mert nem látja, hogy ilyen szinten nem négy, hanem három sorral kellene játszani – legalábbis ez apuka véleménye, miközben a szünet alatt szidja Pistikét, hogy milyen „béna gyerek”, és teszi mindezt olyan hangnemben, hogy a tőle három méterre álló Pistike-apuka/anyuka jól hallja. Hiszen ő is „hülye”, mert nem veszi észre, hogy Pistikének nem a jégkorong az erőssége.
Az, hogy beszól a bíróknak is, már csak természetes. Hiszen mindenki idióta, vak és süket, csak ő egyedül a tökéletesség megtestesítője. Igaz, életében nem járt a kezében jégkorong-szabálykönyv, sőt arra is lusta, hogy letöltse az internetről. De szabályismerete csak neki van, no meg a mellette helyet foglaló Móricka-apukának, ketten aztán úgy tudnak kórusban üvölteni, hogy cseng a jégpálya. Ennél az a „legszebb”, amikor anyuka túlharsogja apukát káromkodásban.
Sajnálom. Nem az üvöltő szülőt, hanem jégkorongozó gyerekét. Mert a mérkőzés után jönnek a kérdések: Miért nem passzoltál? Miért nem lőtted? Mit csináltál? Miért nem korcsolyáztál? A gyerek meg lehajtott fejjel, unott képpel bandukol a kocsi felé. Látszik rajta, hogy bánatos.
Kopacz Gyula
