szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
Lehetne igazán törődni
A fiatal román pár mínusz 1500 euróval kezdett, mert állítólag a romániai munkaközvetítő ügynökség az angol partnerének is kellett hogy fizessen. A csíkszeredai ismerőst állítólag várnia kellett volna valakinek, de senki sem fogadta a reptéren. Szórólapozással kapart össze annyit, amennyiből haza tudott jönni. A „fetești-i brigád” állítólag azért fizetett egy intézőnek, hogy az kitöltse helyettük az alkalmazó tesztjét, valamint lakást kapjanak, amelyben hering módon eltengetik a hónapokat. Szlovákiából hazajött egy csoport mezőgazdasági munkás, akiket csak részben fizettek ki 12 órás, embertelen munkáért. És szinte biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasó folytatni tudná a felsorolást.
Barátaink, ismerőseink nap mint nap kerülnek elrettentő helyzetbe külföldön, ahová munkahely ígéretében bízva érkeznek meg. Jobb esetben beszélik a nyelvet, de nem ez a jellemző. Gondoljunk csak bele: leszállunk a repülőről, a terminálon senki sem vár, a nyelvünket senki sem érti és mi sem az övékét. Kellene bár egy hónapot dolgozni azért, hogy a kiutazás és a hazautazás díja, valamint az ügynökségnek befizetett összeg megtérüljön. De ez elérhetetlennek tűnik akkor, amikor nincs ahol aludnod, nincs, aki érted jöjjön és valami kulimunkát rád bízzon nevetséges, de „életmentő” pénzért. Ennek a jelenségnek az okát sok mindenben lehet keresni, de azt hiszem, minden út összefut az államigazgatás hanyagságánál. Egyrészt mindez igazolja, hogy nem hatékony a munkaerő-közvetítő ügynökségekre vonatkozó törvénykezés, másrészt a mindenkori kormány nem tesz kellő mennyiségű és minőségű erőfeszítést az állampolgárok felvilágosítása érdekében. És ezt le sem írnám, ha négyosztályos, „szellemileg alultáplált” áldozatokat követelne a jelenség – mert a butákat mindig, mindenhol becsapják –, de nem így van: tanult, talpraesett fiatalok is csapdába esnek, akiknek csak a jóhiszeműség a bűnük.
Úgy gondolom, ez nem szabad ilyen méretű gond legyen akkor, amikor a retket szedő iskolázatlan vendégmunkásnak is Facebook-adatlapja van. Lehet, hogy láthatatlan magánkezdeményezések vannak, de félő, hogy csak a kormányban rejlik az az erő, amely létrehozhatna egy jól működő internetes platformot, amelyre országos szinten regisztrálniuk kellene a munkaközvetítőknek. Igen, akár kötelező jelleggel! De az is elég, ha csak sikerül elhitetni a nagyérdeművel, hogy aki számít, az itt megtalálható ezen a fórumon, aki pedig nem, az okkal kerüli a nyilvánosságot. Szerkesztés nélkül olvashatnánk visszajelzéseket az adott ügynökségekről, és ugyancsak kormánypénzből erőteljesen népszerűsíteni lehetne a fórumot, hogy a legbutább szezonmunkás se induljon külföldre anélkül, hogy nem olvassa el az őt küldő ügynökség referenciáit.
Lehetne. Sokféleképpen lehetne, és egy állampolgáraival törődő kormány bizonyára sokat áldozna arra, hogy a legjobb megoldást kiválassza, a törvény erejével érvényt szerezzen neki, majd gondoskodjon arról, hogy ne maradjon mindez láthatatlan. Felbecsülhetetlen mennyiségű parkban töltött, álmatlan éjszakát, aggodalmat spórolhatnánk meg vele.
Kovács Hont Imre
.jpg)
