Lehet-e felnőtté válni?

A Kalot Olvasóklub Székelyföld több városában biztosít intézményes keretet az olvasásra, havonta közel száz könyvbarát találkozik megbeszélni olvasmányélményeit szakmai vezetők irányításával. Az alábbiakban Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című kötetét ismerteti Tamás Dénes.

rusovszky Dénes, a még mindig fiatal költő, publicista első regénye nagy közönségsiker lett. Ami érhető, a regény témaválasztása, de megírásának módja is könnyen megtalálja olvasóját, hisz szeretünk érdekes témájú, izgalmasan megírt, csavaros regényeket olvasni, főleg olyat, amelyet, ha leteszünk, még el is gondolkoztat, és sokáig visszhangzik bennünk.
Krusovszky pedig jól eltalálta a sikeres regény receptjét. Akár generációs regényként is olvashatjuk a könyvet, hiszen főszereplője, Lente Bálint, egy fiatal magyarországi férfi, az ő felnövési válsága, útkeresése sokunknak ismerős lehet.
Ez az útkeresés, ami a regényben csak hirtelen ötlet, Budapestről indul, és a főszereplő vidéki szülővárosába vezet. Majd onnan visszajutunk Budapestre, hogy végül Bécsben érjen véget a regény. Ez az oda-vissza út az aktualitásban zajlik, Magyarország jelenében, és meg is elevenedik ez a jelen, még ha az áthallások sokszor túl direktnek is hatnak. A regénynek két fókusza van. Az egyik egy kisvárosi lagzi, annak minden kellékével, jellegzetes figurájával együtt, a maga egyszerre kisszerű, másrészt karneváli mivoltában. A másik fókusz a múltra mutat, a nem ismert, elfedett múltra, amit a regényben egy véletlenül felfedezett kazetta hanganyaga hoz közel.
Az igazi probléma azonban nem szociológiai, történelmi, hanem pszichológiai: mit jelent felnőni? Mit jelent a régmúlttal találkozni, az elszalasztott lehetőségekkel szembenézni?
Ma már nem lehet klasszikus fejlődésregényt írni – jól tudja ezt Krusovszky. Az időbe nem lineárisan, hanem sokkal inkább körkörösen vagyunk belefoglalva, és hiába próbálunk szembenézni a múltunkkal, ebből a szembenézésből valami mindig kimarad. A regény főszereplője folyamatosan az elszalasztott vagy fel nem ismert életesélyeire, örökségére eszmél rá, amibe beletartozik közvetlen környezetének, családjának terhes múltja is, egy ötvenhatos pogrom, amiben, ahogy a regény végére kiderül, az apjának testvére is szerepet játszott. Ennek a nem ismert nagybácsinak a véletlenül felfedett története a regény legerősebb része, amely a szocializmus éveiben működő tüdőgondozó intézetben játszódik. Az ott bentlakó, vastüdőkön élő betegek élete igazi írói műgonddal van megrajzolva.
És hogy lehet-e felnőtté válni?
Igen, mind felnövünk, sugallja a regény. Ez azonban nem egy kész állapot, amibe bele lehet feledkezni, hiszen ahogy a regény egy kicsit didaktikus ízű tanulsága is állítja: „akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat”.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem, Magvető Kiadó, 2018.