erős felhőzet
havazás
Legyünk mind „nagy magyarok!”
Számos emlékem van március 15-tel kapcsolatosan, kezdve az óvodától, egészen a tavalyi megemlékezésig. Mintha csak most lett volna az óvodai kokárdarajzolás, vagy az, amikor elemi iskolában beleizzadva hajtogattam a papírt, hogy valami kokárda formája legyen. Akkor még nem igazán értettük, hogy mit ünnepelünk, mire emlékezünk ezen a napon, azonban mindannyian éreztük, hogy különlegesebb a megszokottnál.
Ahogy telt az idő, úgy lett egyre világosabb március 15. lényege, hisz megtanulva a történelmi eseményeket, úgy fújtuk a nemzeti dalt, hogy a legszebb álmunkból felverve sem akadtunk el. Különleges nap ez mind az óvodákban, mind az iskolákban, és szerintem otthon is egy kicsit eltérőbbnek kellene lennie a megszokottól, hisz elvégre a nemzeti ünnepünkről van szó. Nem azt mondom, hogy mindenki vágja magát díszmagyarba és költői rigmusokban beszéljen, csupán éreztesse a közvetlen környezetével és saját magával, hogy valamitől különlegesebb ez a nap a többinél.
Van egy kifejezés, amit sokan előszeretettel használnak, én pedig egyenesen falra mászok tőle. Önök hallották már azt, hogy valaki „milyen nagy magyar?” Mert én elég sokszor, március 15-én pedig hatványozottan. „Nagy magyar” kérem szépen az, aki kokárdát tűz a kabátjára, és kihúzva magát a himnusz alatt, hangosan énekli azt. Olyan személyt is szoktak ezzel a jelzővel illetni, aki kicsit részletesebb történelmi ismeretekkel bír, és a mai nap kapcsán nemcsak annyit tud mondani, hogy Petőfi, hanem részletekbe bocsátkozva képes beszélni az 1848–49-es szabadságharc körülményeiről. Véleményem szerint egyrészt a megemlékezéseken való részvétel teljesen természetes kellene hogy legyen, másrészt az csak dicséretes, ha valaki részletesebben is hozzá tud szólni a témához.
Amondója vagyok, hogy aki ma teheti, vegyen részt a településén szervezett ünnepi megemlékezésen, és nyugodtan tűzze fel a kokárdát a kabátjára, mert ezzel csak értéket őriz. Egy kicsit legyünk ma mindannyian „nagy magyarok”.
Kertész László
A cikk a Hargita Népe március 15-i számában jelent meg.
