Június utolsó hétvégéjén, 34 fokos hőségben, a Bözödi-tó partján ezúttal sem csak saját versenyére figyelt Buti László. Mire célba ért az olimpiai távon, már tanítványai eredményeit számolgatta: figyelte, ki hogyan úszott, ki osztotta be jól az erejét, ki tudott higgadt maradni a hajrában. Tizennégy sportoló képviselte az Udvarhelyi Triatlon Clubot a Transylvania Triathlon Festivalon, köztük olyan fiatalok is, akik néhány éve még azt sem tudták, hogyan néz ki egy triatlonverseny.

– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült átvinni az álmunkat. Egyedül ez nem ment volna. Kellett mellém Balázsi Lóránt edzőtársam, kellettek a szülők, a gyermekek, és mindenki, aki hitt abban, hogy Székelyudvarhe­lyen helye lehet ennek a sport­ágnak

– vallja Buti.

Néhány év alatt közel félszáz sportolóból álló közösséget építettek fel. A triatlon ma már nem csupán egy új szakosztály az Udvarhelyi Delfinek Sportklubban, hanem olyan közeg, ahol a gyerekek megtanulják, hogy a kitartás legalább annyit ér, mint a tehetség. Pedig volt idő, amikor maga sem tudta, marad-e helye a sportnak a saját életében.

„Nincs több sport”

2022 tavaszán csont­rákot diagnosztizáltak Buti Lászlónál, a daganat a medencéjén, az idegek közvetlen közelében helyezkedett el, így a műtét rendkívüli kockázattal járt. Az amputáció lehetősége is felmerült, de még a legkedvezőbb forgatókönyv szerint sem sok esély mutatkozott arra, hogy valaha ismét sportoljon. Orvosának mondata ma is visszhangzik benne: „László úr, nincs több sport.”

A műtétig hátralévő egy hónapra bakancslistát írt. Megpróbált mindent megtenni, amire korábban nem jutott ideje, miközben fejben már arra készült, hogy akár egy lábbal kell újrakezdenie az életét. Eldöntötte, hogy ha protézissel kell majd élnie, akkor is sportolni fog. Úgy érezte, nem az életét veszik el tőle, „csupán” annak egy részét kell újragondolnia. A családja mellette marad, az értékei nem változnak, csak másképp kell továbbmennie.

A sors azonban másként döntött. A több mint tizenkét órás műtét az orvosok várakozásait is felülmúlta: nem volt szükség amputációra, és protézist sem kellett beültetni. Hosszú rehabilitáció következett, de a feladás gondolata egyszer sem fogalmazódott meg benne.

Egy új álom született

A felépülés hónapjaiban egyre világosabban körvonalazódott benne, hogy ha már a sport ennyit adott neki, azt szeretné továbbadni másoknak is. Ekkor született meg a gyermektriatlon gondolata Szé­kely­udvarhelyen. Két évet adott magának. Tudta, hogy a hegyimentés, az atlétika, az úszás és saját felkészülése mellé pluszterhet vállal, mégis úgy érezte, érdemes belevágni. 

Különös egybeesésként ugyan­azon a napon, amikor tudatták vele a műtét időpontját, érkezett a másik telefonhívás is: az Udvarhelyi Delfinek Sportklubot felvették a Román Triatlonszövetség tagjai közé.

– Az egyik telefon az életemről szólt, a másik pedig arról, hogy megszületett valami új. Akkor éreztem igazán, hogy egy ajtó bezárult, de kinyílt helyette egy másik

– emlékezett vissza Buti.

Fejben dől el

Buti László kihangsúlyozza, a riportok, sportcikkek, beszámolók, a videók nem tudják átadni, igazán szemléltetni azt a küzdelmet, amikor gyors egymás után, három sportágban egy gyermeknek száz százalékban kell teljesítenie. Az összetettség miatt itt is minden fejben dől el. Úgy véli, a triatlon azért különleges, mert nem elég kitűnően úszni, gyorsan kerékpározni vagy jól futni. Egyszerre kell energiát beosztani, szabályokat betartani, döntéseket hozni és koncentrálni.

Mint mondja, a versenyt nem az elején nyerik meg, hanem a végén. Ez a gondolkodás szerinte a hétköznapokban is ugyanúgy működik. A sport megtanítja a gyermekeket arra, hogy a problémák elől nem szabad kitérni. Előbb-utóbb mindenkinek lesznek nehézségei, amikor már nem lesz ott a szülő, aki megoldja helyette a helyzetet. Ilyenkor az számít, hogy képes-e higgadtan végiggondolni a következő lépést.

Nemrég saját családjában is ezt látta viszont. Lánya súlyos sérülést szenvedett edzésen, mégis csak a visszatérés járt a fejében. Buti László szerint ilyenkor mutatkozik meg igazán, mit ad a sport: erőt, tartást, összeszedettséget, ami kitapossa az utat nemcsak a dobogóig, hanem az egész életben.

Nem a dobogóért

Buti László ma is rendszeresen versenyez. Maratonokat, félmaratonokat és triatlonokat teljesített, idén pedig ismét egy teljes Ironmanre készül. A helyezések azonban soha nem jelentettek számára elsődleges motivációt.

– Én mindig magamért versenyeztem. Soha nem szégyelltem azt sem, ha utolsó lettem. Azért állok rajthoz, mert szeretem csinálni, és minden versenyből tanulok valamit

– vallja önmagáról.

A triatlonnal konkrét céljai vannak. Most hogy már negyvenhét sportoló készül náluk rendszeresen, szeretné elérni, hogy a triatlon természetes része lenne Székelyudvarhely sportéletének. Azt mondja, ez a sport sokkal több három egymást követő versenyszámnál. Megtanít küzdeni, dönteni, kitartani és felelősséget vállalni. Olyan készségeket ad, amelyekre nemcsak a célvonal előtt, hanem az élet legnehezebb pillanataiban is szükség van.

Ahogy a Bözödi-tónál nézte tanítványait célba érni, valószínűleg ismét ez járt a fejében. Az érmek idővel megkopnak, a helyezéseket elfelejtik, a legfontosabb győzelmeket azonban nem a dobogón, hanem önmagunkkal szemben aratjuk.

Élete a sport
Buti László triatlonedző, aktív sportoló, a Harmont Hegyimentő Egyesület elnöke, több mint húsz éve hegyimentő. 2009 óta foglalkozik versenyszintű úszásoktatással, 2010-től a székelyudvarhelyi sportiskola atlétikaedzője, 2015 óta pedig az Udvarhelyi Delfinek Sportklub és Úszóiskola vezetője. 2021-ben indította el a szervezett gyermektriatlon-edzéseket Székelyudvarhelyen, az általa alapított szakosztály ma már közel ötven sportolót fog össze. Munkáját 2026-ban a Legprímább Sportoló díjjal ismerték el, amelyet a Legprímább Polgár Kuratóriuma ítél oda minden évben a város kiemelkedő sportembereinek.