Egy bűnügyi tudósításban olvastam, hogy a felderítők jól összehangolt munkájának eredményeképpen autótolvajokat sikerült elfogniuk a rendőröknek. Az újságcikk részletesen beszámol a gyanúsítottak letartóztatásáról. Van olyan, akit a rendőrök (a szövegben a zsaruk szó szerepel) „szólítottak ki a házából”, másoknak pedig „a Szolnok megyei zsaruk (itt is ugyanígy) szerveztek lebilincselő ébresztőt az otthonukban”. Ez utóbbi közleményből kiderül, hogy a cikk szerzője a lebilincselő ébresztő kifejezést hatásvadászó céllal használta, valószínűleg nem ismerve annak jelentését. A hiba forrását abban kell keresnünk, hogy a lebilincselő melléknevet, amelynek a Magyar szókincstár szerint 10 rokon értelmű megfelelője van, a megbilincsel igével hozta összefüggésbe. Lássuk a tíz rokon értelmű szót! Íme: érdekfeszítő, elragadó, elbűvölő, ellenállhatatlan, varázslatos, megragadó, megkapó, lenyűgöző, érdekes, impozáns. Érdemes összevetni az ellentétes értelmű szavakkal, amelyek szintén megtalálhatók a szótárban, nagybetűvel szedve. Így: ÉRDEKTELEN, UNALMAS, SZÜRKE. A lebilincsel ige és a lebilincselő melléknév etimológiailag ugyan valóban összefügg a bilincs szóval, de átvitt értelemben szoktuk használni. A lebilincselő ébresztő kifejezés hallatán, illetve olvasásakor tehát arra gondolhatunk, hogy valami olyasmivel ébresztenek fel bennünket, amelynek nem tudunk ellenállni. Ilyen lehet egy szépen hangzó muzsika, egy kedves szó stb. Az újságíró tehát ezúttal azt a hibát követte el, hogy oda nem illő szót, pontosabban kifejezést használt írásában. Persze gondolhatunk arra is, hogy ezzel az irónia volt a célja. Én azonban még így is erőltetettnek érzem. Dóra Zoltán