Lázár Anna Nagy Ödönhöz Kételkedő szeme kékje a látomás erejével fogva tart és nem ereszt, varázsujjú angyalkeze másik létből visszaintve, rézzel csillan: végleges. Templom ormán négyesével kapaszkodnak szárnyaskézzel s megtalálók örömével átemelik örökfényre, a megsejtett végtelenbe, megtehetik: angyalok. A végességet legyőzve szárnya lebben elmenőben, érezni a suhintását, hidegen. Többangyalos biztosítás, együtt majd csak feljuttatják, menekítik a toronyra, hol nem árt a földön járó korlátoltság, s fenntarthatók harmóniák. Ő viszi magával hátán hittel megrakott poggyászát, a nyugtalan naivságát, létigenlő hazugságát, álló otthontalanságát, ünnepkérő létvárását, s szentekbe bújtatott álmát. [caption id="attachment_55185" align="aligncenter" width="492"] Nagy Ödön rajza[/caption]