Kedves (viszonylag) új városvezetés! Korán lehavazott Székelyudvarhelyen, és a jégbe borult utcák „dobták” az utolsó jégkockát abba a bizonyos pohárba, nekifogtam hát lajstromba venni az egyszeri tömbháznegyedi lakos panaszait. A hét elején újra ránk szakadt a hó, és helyenként ismét jégkorszakivá alakultak a járdák, a tömbházak közötti utcák, ahol egyébként évek óta nem láttam hó eltakarításával vagy legalább csúszásgátló leszórásával foglalkozó embereket, netán járműveket... Érdekes módon mindig a meredek részek a legjegesebbek. A gyerekek élvezik, a felnőttek zöme autóval jár, az a néhány elszánt gyalogos vegyen egy jó bakancsot, de az időseinkre ki gondol? Ők napokig üljenek bent a lakásban? Mert számukra a séta egy fél kiló kenyérért a sarki kisboltba az adott körülmények között már-már öngyilkossági kísérletnek minősül. Kérem önöket tisztelettel: tegyenek munkalátogatást a lakótelepen! Jöjjenek el a Tábor negyedbe, tévelyegjenek egy kicsit a Bethlen negyed tömbházai közti útvesztőkben, sőt a garázsvárost is ajánlom figyelmükbe. Ne feledkezzenek meg a kisebbekről sem, és jöjjenek el nappal, de estefelé is. Mert akkor láthatják igazán a közvilágítás sötét foltjait, a kétségbeesetten köröző autósokat, akik épp az utolsó szabad parkolóhelyek egyikét próbálják megtalálni a járdán (mert hol máshol?), és valahogy úgy ráérkezni az út szélén tornyosuló hóhullámra, hogy járművük alváza ne sérüljön, a kivilágított, műhelyként, esetleg italozóként „fungáló” garázsokat, amelyek majdnem két autó helyét foglalják… Nappal pedig olyan látványosságokra is felfigyelhetnek, mint a tömbházak körüli elvadult „zöldövezetek”, bár a traktorgumik „keretében” kialakított virággruppokat ellepte a hó, de a kétméteresre felnőtt, gondozatlan sövénykerítések mellett lehet szelfizni, miközben egykori porolók ottmaradt betonlábait, repedezett, töredezett lépcsősorokat, járdákat fedezhetnek fel. Majdnem elfelejtettem írni: kérem, gyalog jöjjenek! És kérem, jöjjenek el! Mert lehet, hogy Önök közül már senki nem él lakótelepen, de a város több ezer lakója még igen. Adót fizetnek, és a komfortot ők is szeretik. Asztalos Ágnes