borús égbolt
Kutyaszorítóban
Egyre többen vannak az utcákon, ami aggodalomra adhat okot. Jelen vannak szinte mindenhol: a tömbházak melletti konténereknél, az iskolák környékén, de szép számban látni lehet őket a város központi részén is.
Mióta az eszemet tudom, téma Gyergyó-
szentmiklóson (is) a kóbor kutyák kérdése, és noha igyekeztek időnként megoldásokat találni a problémára, nem sokat javult a helyzet... Lapunkban is írtunk arról, hogy szerződésújítás miatt szünetel a gyepmesteri munka a városban, azonban még így is meglepő, hogy rövid idő alatt ismételten mennyire elszaporodtak a gazdátlan ebek.
Egyik este épp hazafelé sétáltam, amikor az egyik utcában egy teljes falkával találtam szembe magam. Abban a pillanatban tíz kutyát számoltam, de lehetett több is, nem igazán tudtam a számolgatásukra koncentrálni. Volt ott kicsi, nagy, fekete, fehér, a falka élén pedig a legkisebb lépkedett (ebből is látszik, hogy a tekintélyt nem feltétlenül csak a termettel lehet kivívni). Az, hogy megijedtem, enyhe kifejezés. Én egyetlen kóbor kutyától is fel tudok mászni a kerítésre. S most egy teljes falka jött velem szembe, embernek pedig még a nyomát sem láttam, ami bizony cseppet sem javított a hangulatomon. Tudtam, hogy nagy hiba lenne visszafordulni, ezért úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, átsétálok közöttük, és reménykedem, hogy a végén a nadrágom és minden végtagom a helyén lesz. Vettem egy nagy levegőt, elindultam, és meglepetésemre a kutyaözön, akárcsak a Nílus annak idején, kettévált. De az utca két oldaláról azért ugattak... Benne volt a levegőben, hogy bármelyik pillanatban nekem rontanak, a túlerőt nézve pedig nem sok esélyem lett volna. Szerencsére nem tették, én pedig megúsztam az ijedtséggel és az átlagosnál egy kicsivel magasabb vérnyomással.
Nem az én feladatom kitalálni, de jó lenne minél hamarabb megoldást keresni a problémára, mivel bárki kerülhet hasonló kutyaszorítóba, a helyzet pedig rosszabbul is végződhet.
Kertész László
