Ablakpucolás megpucoltam az ablaküveget immár messzire látok a Hargitát akár egy süveget fejem fölé olyképpen igazítom hogy tisztán láthassak bár szememben süt a Nap a leszentülő az áldott még mindig az Álmos Ázsiáig látok foszlik rólam az ősi átok ti elhülyült nyugatiak az őrállást könnyen feladtátok Hunyadit is megaláztátok ha megpucolnátok ablakaitokat akár Istent is megláthatnátok Tavasz van Kérdezz rá mikor láthatom füttyents nekem a réten át te drága jó barát csupán egy aprócska jelt adj hogy milyen Odaát kell-e ott is adózni az égi parcellák után jár-e arra vadorzó milyen szerzet pózol a fán jön-e holnap a ma után kísértenek-e tegnapok mit szólnának az angyalok ha Őt nőmül választanám megint csak Őt és senki mást senki megunt angyalát kérdezz rá mikor láthatom ha netán vele találkozol magányosan mint egy barát néha még rád is gondolok füttyentek neked a réten át jólesne ha meghallanád