Kristó Tibor Cigánytavasz rokolyát himbál a lombtalan fa roma-rokolyát cuppanós sárban a dombok alját víg rajkók róják csábos csajokat a bokrok mögé szép csávók csalják szekérhez hurkolt csontbőr kutyákat foghíjas dádék jól elródalják pislogó szénen húscafat süllög vékony maradék hektikás vénség orcáján rémség kondérja mellől lesi követi átszellemülten az égre vetett felhőkbe hágó cigánykereket Múzsaintő magam mellett tartok ceruzát füzetet várom az ihletet miközben heverek ihlet nem érkezik meg-megfeledkezik ma sem vershordozó a meditáció már nem veszem hasznát füzetet ceruzát ágyam alá rejtem deheroma rejtem mintha várta volna jött a múzsa csókja azért sem viszonzom bárhogy szomjúhozzon mért kell én várnom rád s könyörögnöm hozzád mindig éhezetten folyton meggyötörten mostanig hol voltál ki agyában háltál most már ne pucérkodj innen eltakarodj Bikaütés minden évben leütik a bikát mégis mindig itt van dúl-fúl furt öklel közöttünk pedig már a kóstját is eladtuk marhaságainkat vele előadjuk vigyorog a köznép köztéren máglya ég kihegyezett ágak ökörsütő nyársak pecsenyét szurkálnak agitál egy alkusz hogyha velem alkudsz: itt a bika ára – tűzne már szarvára jó néhány gazembert – kiáltja Józsi kezében favilla félretol egy némbert fejszét ragad Albert s a bikát szarva közén vágja röhögi Belzebub milyen mulatságos – én ütöttem agyon igazam nem hagyom – még remegő inakkal hősként búvik elő a jászolból bikaverő János Vigasztaló a nagybeteg Gyuri barátomnak az ég vizében fogunk horgászni hatalmas méretű halakat fogunk s vonszolunk fel halászhajónkra a végtelen égi óceánból ahova ki előbb ki utóbb megérkezik s addig is míg a Styx vizén evez velünk a bárkás egyre-másra fogjuk a halakat feltöltjük nagyobbjaival a bárkát már-már süllyedéséig s még csak etetnünk sem kell a paducokat rám sem kell ripakodj hogy nem jól hintem az etetőt soha sem az örvénybe az őrjöngő ragadozók övezetébe hanem csendes békés öblök fölé szórjam mert akkor csakis akkor szórakoztatnak gyakor-kapásokkal a halak mert érzik hogy sorra őket mindig visszadobjuk mert szánjuk mi a kicsiket az üldözötteket hogy fejlődjenek népesedjenek mert nem vagyunk Heródesek még puszit is kapnak formás fejükre mert úgy van értelme az egésznek ha áldását hinti ránk gyarlókra is az egek öreg halászának keze (2019. március) A vörösszárnyú keszeghez „Hej halászok, halászok Mit fogott a hálótok? Nem fogott az egyebet Vörös szárnyú keszeget.” (népdal) mart alatt a mart alatt úszkálnak ezüst halak köztük sok piros szemű holt ágakban tanyázó bekerít halászháló lestem rád te szép szemű formás ezüstpikkelyű bármily mélyre merültél lám az év hala lettél leúsztad a pisztrángot öklét a szivárványost bárhogy is bojkottáltak* megelőzni nem tudtak megfogadom én már most ha még horgomra akadsz (de jobb ha onnan lemaradsz) százegyig visszadoblak * A Magyar Haltani Társaság a vörösszárnyú keszeget választotta a 2019-es év halának. Bármennyire is próbálták többen befolyásolni az eredményt, mégis a vörösszárnyú kapta a legtöbb szavazatot.