Azt írja az újság, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke szerint a hazai magyar elöljárók Strasbourgban fütyülve nyernék meg a községháza felirat miatt folyó pereket. Csíkszeredai politikus szerint viszont törvénymódosításra van szükség a községháza felirat jogszerűvé tételéhez. Nem kell semmiféle törvénymódosítás – ha az úgynevezett 20 százalékos feltétel megvan –, hisz a most hatályban lévő jogszabály szerint „(…) a közintézmények elnevezését az illető kisebbség anyanyelvén is kifüggeszthetik (…)”. Nyilvánvaló, hogy esetünkben a közintézmény román elnevezésének magyar megfelelőjéről van szó, és semmiképp sem a szabályos magyar forma további – szó szerinti – visszafordítgatásáról, ostobaságokat alkotva ezáltal, amint azt a feljelentő aktivista véli. A román primărie magyar megfelelőjének kiválasztásában kizárólag a magyar nyelv illetékes! Semmi és senki más! Mert a nyelv – minden emberi nyelv – egyezményes, de önkényes jelekből álló rendszer, olyan kifejezőeszközökből áll, amelyet az egész társadalom elfogadott, használata kollektív szokáson, egyezményen/ konvención alapul. Az önkényesség azt is jelenti, hogy a nyelvi jel (a szó) használata nem függhet a beszélő/író szabad választásától. „Az egyénnek nincs módja arra, hogy egy nyelvi jelen, amely egy nyelvi egységen belül egyszer kialakult, bármit is változtasson.” (Ferdinand de Saussure) Tehát a nyelvi jel nem úgy működik, hogy például jön János bá az esztenáról (nea Ion de la stână) és megmondja nekünk, mit hogyan nevezhetünk… Még arra is fittyet hány a nyelv társadalmi szerepénél fogva, hogy a nagyhatalmi politika miként taszigálta annak idején az országhatárokat. Az emberi nyelvnek mintegy hatezer változatáról szoktak ma beszélni a szakemberek (magyar, román, angol stb.). Ezt a sok nemzeti nyelvet a szaktudomány rokonsági, azaz genetikai/származási csoportokba sorolja, emellett létezik a nyelvi szerkezet típusai alapján történő osztályozás is. A magyar és a román nyelv közt nincs sem származásbeli, sem tipológiai kapcsolat. Más-más alapnyelvből származnak és más-más típusúak. Ebből az is következik, hogy mi másképp látunk bizonyos dolgokat, mint a románok, s ezt a szemléletbeli különbséget a nyelvek is tükrözik. Sokszor emlegetett egyszerű példával megvilágítva: mi a házat építő mesterembert kőművesnek hívjuk (mert régen építőköveket faragott), viszont a román szemléletmód ebből a munkából a fal ’zid’ szerepét emeli ki, ezért zidar a kőműves román megfelelője. A sok évszázados magyar–román erdélyi nyelvi érintkezés magától értetődőn kétnyelvű szótárak születését is eredményezte. Az akadémiai műhelyekben készült munkákat kiváló magyar és román szaktekintélyek, tudományos testületek tagjai írták és szerkesztették. Neves akadémikus professzorok végezték a szakmai ellenőrzést, a lektorálást. Mindkét nemzeti közösségnek – magyarnak, románnak – hiteles, a társadalmi konvenciónak, a kollektív szokásnak megfelelő nyelvhasználati iránytűt adtak a kezébe. Készültek kétnyelvű szakszótárak is. Csak kettőt említek: Román – magyar jogi szótár (Kriterion Kiadó, Bukarest, 1978) és Román – magyar közigazgatási szótár (Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2002).Ezekben a becses munkákban is megtalálhatók a román primărie magyar megfelelői, úgymint: polgármesteri hivatal; városháza (városon), községháza (falun). Lehet választani. Ha netán valaki felüti a magyar – román szótárt a községháza szónál, ott van megfelelőként a primărie. A román értelmező szótár szerint (Akadémiai Kiadó, Bukarest), a primărie a francia primaire, maire származéka. A francia szavak a magyarban városházát, községházát jelentenek. A francia és a román szavak prim- tövének ’elöl’ jelentése alapján vált a település elöljáróságára utaló szóvá. Természetesen a polgármester is az elöljáróság tagja, mi több: ő a feje. Ezért községháza a falusi elöljáróság épülete és városháza a városi elöljáróságé. E szavak székelyföldi/erdélyi használatára közel 500 éves példákat is találni lehet az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárban: városháza: ’a várost vezető testület hivatali helyiségeit magában foglaló épület’; (mai helyesírással): Enyedi Lőrinc kovács csinált a városházára az ablakra vasrudakat (1559). A községháza is, a városháza is feliratként a magyar közösségnek szól. Nekünk nincs kifogásunk ellenük. Kívülálló pedig ne szóljon bele nyelvünk dolgaiba! A románoknak ott az azonos értelmű, jó megfelelő: a primărie. Ők is értik, miről van szó. Akkor mégis mi a gond? Röviden: a csíkkozmási vagy a madéfalvi községháza-pert egy nyelvi dolgokban is jól felkészült ügyvéddel simán meg lehett volna nyerni, persze a bíró is levehette volna polcáról a már említett jogi vagy közigazgatási szótárt. Ha ezt idejekorán teszi, talán le sem tárgyalja, visszadobja a beadványt. Még egy kérdés: miféle európai méltóságról papolnak azok, akik mások méltóságát lábbal tiporják épp nyelvhasználati perekkel?! A diktatúra sötét időszakát juttatva eszünkbe. Komoróczy György