Meglehet, vannak olyanok, akik számára nem világos, illetve nincsenek ismeretében annak, hogy országunkban három nyugdíjrendszer létezik. Nem tegnap, tegnapelőtt óta, hanem több mint tíz éve. Abból kettő kötelező, egy pedig fakultatív jellegű. Ez utóbbi kettőről ritkábban hallani, illetve kevesebbet tudni, márpedig országos viszonylatban sokakat érint, pontosabban sokak számára lesz jelentősége 2025-től kezdődően. [caption id="attachment_39582" align="aligncenter" width="1000"] Raluca Tintoiu: A törvény hiánya bizalmatlanságot gerjeszthet...[/caption] A kötelező köznyugdíjrendszerre vonatkozóan országunkban mindig is volt jogszabály, jelenleg a 2010/763-as törvény hatályos (amelyet az elmúlt években többször is módosítottak és kiegészítettek). Egy régebbi szándék érvényre juttatását jelentette egy több mint tíz évvel ezelőtt meghozott törvény, amely révén országunkban is létrehozták a kötelező magánnyugdíj rendszerét, az általános nyugdíjrendszer keretében az úgynevezett II-es oszlopot. A 2006/204-es törvényről van szó, amely értelmében bevezetésre kerül a már említett magánnyugdíjrendszer, s az alkalmazottak által befizetett egyéni társadalombiztosítási hozzájárulás egy bizonyos arányát átutalják ebbe a rendszerbe. Nem térnénk ki a törvény részletes ismertetésére, a lényeg az, hogy az így átutalt pénzösszegekkel az arra szakosodott befektetési alapok sáfárkodnak, s a jelenlegi befizetők majdan jogosultak lesznek a szóban forgó rendszer keretében is nyugdíj folyósítására. Tekintettel arra, hogy a törvény egykori hatályba lépésénél azok a személyek váltak ebben a rendszerben „előfizetőkké”, akik még nem töltötték be a 45. életévüket, kikövetkeztethető, hogy a juttatásjogosultság 2025-től kezdődően fog bekövetkezni. Hogy miért akkortól, mert a már említett 2006/204-es törvény értelmében az úgynevezett kötelező fakultatív nyugdíjra jogosultság a 60. életév betöltését követően következik be, ugyanakkor feltétel az is, hogy az az adott személy legalább 90 havi hozzájárulást fizessen be, és ugyanakkor a személyi aktívuma legalább egyenlő kell legyen azzal az összeggel, amely szükségeltetik a minimális fakultatív nyugdíj elnyerése érdekében. (Ezt az összeget a normák révén állapítják meg.) Összegezve: ha egy adott személy 2007-től errefelé fizette a társadalombiztosítási egyéni hozzájárulást és akkor még nem töltötte be a 45. életévét, 2025-től jogosult lesz egy adott értékű fakultatív nyugdíj folyósítására is (ha eleget tett az említett feltételeknek). Egy hiányzó láncszem Ugyan még kilenc év választ el a 2025-ös esztendőtől, de joggal kérdezhető, miként kerülhet majd sor a II-es oszlop keretében kifizetendő juttatások folyósítására. Ez okkal érdekelheti azokat, akik már jó ideje, hogy befizettek, és nem világos számukra, hogy mi is lesz a pénzük sorsa, illetve az, hogy mire is számíthatnak majd 2025-től kezdődően. Az információk hiánya különböző feltételezéseket váltott ki egyesek körében, sokan azzal a gyanúperrel élnek, hogy valami rosszul sülhet el a felhalmozódott nyugdíjalap tekintetében. Lássuk a tényeket: a rendelkezésre álló számadatok szerint jelenleg 6,7 millió körül van azon személyek száma, akiknek folyószámlájuk van a nyolc szakosodott nyugdíjalapnál (pontosabban befektetői társaságnál), s ez a közel 7 millió személy az utóbbi nyolc és fél esztendő során közel 30 milliárd lejt fizetett be, azaz halmozott fel. Amikor az információhiányról beszéltünk, mindenekelőtt arra gondoltunk, hogy hiányzik a szóban forgó rendszer keretében folyósítandó nyugdíjak kifizetési módozatára vonatkozó törvény. A 2006/204-es törvény 95-ös szakasza értelmében annak hatályba lépésétől számított három éven belül el kellett volna fogadni a nyugdíjak kifizetési rendszerének megszervezésére és működésére vonatkozó különleges törvényt. Eddigelé e tekintetben csak próbálkozások voltak. 2011-ben a szóban forgó törvénynek a tervezete ugyan elkészült, de az feledésbe merült. Most úgy tudni, hogy egy újabb törvénytervezet készült el, amely a különböző érintett minisztériumok általi láttamozás fázisában találtatik. Az biztosra vehető viszont, hogy e tervezetből legjobb esetben is csak a jövő esztendő második felében lehet majd csak törvény. Amúgy a törvény megvitatásának és elfogadásának a szempontjából meg lehet majd a maga szerepe azon parlamenti erőviszonyoknak, amelyek majd bekövetkeznek a decemberi választásokat követően. Bizalomvesztést okozhat Talán nem véletlenül szabták meg azt a hároméves határidőt annak idején, amikor elfogadták a 2006/204-es törvényt. Bizonyára arra számítottak, hogy a kötelező magánnyugdíjrendszer időközben üzemképessé válik, megkezdik tevékenységüket a vagyonkezelésre jogosult, illetve felhatalmazott nyugdíjalapok és megszületnek a törvény előírásai gyakorlatba ültetésével kapcsolatos hatósági rendeletek is. Ebben a keretben arra is utalhatunk, hogy annak idején a magánnyugdíjalapokat felügyelő országos szakhatóság is megkezdte a tevékenységét, de menet közben egy átszervezés nyomán az beolvadt a Pénzügyi Felügyeleti Szakhatóságba (ASF), s annak keretében létezik egy struktúra, amely élén a hatóság egyik alelnöke áll. Sajnos, nem így történt, s a kifizetésre vonatkozó törvény mindmáig nem született meg. A Romániai Magánnyugdíj Ügykezelő Egyesülete (APAPR) elnöke, Raluca Țintoiu véleménye szerint ennek a törvénynek a hiánya bizalmatlanságot válthat ki azon több millió személy körében, akik résztvevői a magánnyugdíjalapoknak. Erre lehet következtetni abból is, hogy számos résztvevő érdeklődik az iránt, hogy milyen jogosultjai lesznek majd, azaz milyen kvantumú juttatásra és miként számíthat majd 2025-től arrafelé. Ennek okán pedig az elnök asszony szerint mielőbb meg kellene hozni ezt a törvényt. Kétségtelen, hogy egy ilyen törvény előírásainak az ismeretében el lehetne oszlatni bizonyos kételyeket, fenntartásokat is, annál is inkább, mert a pénzalapok sorsával kapcsolatosan a megelőző időszakokban ilyen-olyan híresztelések láttak napvilágot. A szóban forgó törvény mindenekelőtt arra lenne hivatott, hogy miként és milyen időközökben kerül sor a jogosultság (mármint a II-es oszlop keretében kifizetendő nyugdíj) folyósítására. A 2011-ben kidolgozott törvénytervezetben három kifizetési módozatra volt utalás: életjáradék-nyugdíj egyetlen személynek, havi fix összegben fizetve elhalálozásáig; életjáradék-nyugdíj túlélői komponenssel, ami abban állna, hogy a havi fix összeg folyósításán túl az elhalálozást követően azt folyósítanák a túlélő házastársnak; korlátolt nyugdíj, amely egyhavi fix összeg fizetését jelentené egy öt-tíz éves időszakra vonatkozóan. Tudni arról is, hogy felvetődött egy fix összeg kifizetése egyetlen alkalommal, de ez a módozat nem felelne rá arra az elvre, miszerint a II-es oszlop arra hivatott, hogy kiegészítse majd a köznyugdíj révén fizetett nyugdíjat.Tehát egyelőre itt tartunk, azaz azt lehet tudni, hogy a hozzájárulások folyamatosan befizetődnek, mint ahogy azt is, hogy a majdani jogosultság úgymond szavatolt, de azt nem, hogy miként is fog alakulni a kifizetés módozata. Hecser Zoltán