Sétatér, Fő tér, Házsongárd – Kolozsvár történelmében e három szimbólum Kőváry László (Torda, 1819. július 7. – Kolozsvár, 1907. szeptember 25.) nevéhez fűződik. Őrá emlékezik születésnapjának 200. és halálának 112. évfordulóján dr. Málnási Ferenc. [caption id="attachment_91452" align="aligncenter" width="420"] Kőváry László[/caption] Kőváry László magyar történész, statisztikus, néprajztudós, politikus, műemlék-felügyelő, tankönyvszerző, irodalomtörténész, az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) alapító tagja, az Erdélyi Irodalmi Társaság alapítója, az MTA levelező tagja, a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktora… felsorolásunk így is hiányos… Kőváry László Tordán született, tanulmányait a tordai Unitárius Algimnáziumban kezdte, a kolozsvári Unitárius Kollégiumban folytatta. Ez az alma mater indította el az amerikai utazót, a demokratikus eszmék közvetítőjét, Bölöni Farkas Sándort, Kriza János unitárius püspököt, a Vadrózsák népköltési gyűjtemény összeállítóját, Szentiványi Mihály költőt, Berde Áron iskolaépítőt, Jakab Elek történészt és még sokan másokat; Kőváry Lászlót is, aki előbb joggyakornok lett Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron az Ellenőr című lapot szerkesztette, önkéntes honvéd lett, jelen volt az agyagfalvi népgyűlésen, harcolt a kökösi ütközetben, ahol Gábor Áron elesett, Kossuth Lajos „tábori történeti jegyző”-vé nevezte ki, s a kormány sajtóosztályán együtt dolgozott Jósika Miklóssal. Bem hadseregében haditudósító, mindezekért Világos után bujdosni kényszerült… A kortárs, a szemtanú hitelességével számolt be Erdély krónikája a forradalom után és az Erdély története 1848–49-ben című műveiben. Erdély 257 nevezetesebb családja adatait gyűjtötte össze, majd Erdély történelmi regéit és adomáit közölte, de megírta legértékesebb néprajzi munkáját a magyar családi és közéleti viseletekről. Hasonló témájú cikkeiben Erdély valamennyi népének etnográfiájáról is beszámolt. Orbán Balázs A Székelyföld leírása című szintézisének a megszületéséhez is hozzájárult, 47 nevezetes székelyföldi helyet írt le, s bemutatta Erdély építészeti emlékeit is… E művének előszavából idézünk: „Ha végignézünk e kis hazán, mely egyébiránt oly kis haza, hogy hat királyság van Európában nálánál kisebb – ha mondom, a jelen nemzedék elnéz ősei dicső múltján: édeskeserű önérzet szállhatja meg keblét… Mily és mennyi építményt akartak őseink ránk hagyni: azt a sok rom beszéli. De mit tehettek ők, ha az építészeti emléket, mit a pár békés napon emeltek, a háborús évek eltörölték. Ismernünk kell e hon történetét, hogy átlássuk, mi óriási küzdelem volt e hont így is megtartani. Csoda, hogy kő kövön áll e hazában…” Kőváry László historikusként a társadalomkutatás, a szociográfia, a szociológia erdélyi előfutára volt. Kolozsvár szabad kir. város lakosairól írt elnöki jelentésében az 1866–70. évi népszámlálás alapján. Korunk címmel politikai lapot szerkesztett, Kolozsvárról játékos-verses ismertetést készített a Györke-sorozat számára, benne Erdély geográfiája és históriája szerepelt az elemisták számára. Kolozsvári városgazda szerepet is vállalt: a Sétatér igazgatójaként ismertette a kolozsváriak kedvelt pihenőhelyének keletkezését és fejlődését. Javaslatára a Házsongárdot fákkal ültették be, a Szent Mihály-templomot körülvevő kis boltok, műhelyek helyére Schütz János segítségével ma is zöldellő, üde parkot alakítottak ki, így jött létre Kolozsvár s egyben Erdély legszebb főtere. Ott, ahol ma is utca viseli a nevét, a Fellegvár mögött, az állomásra néző domboldalon saját birtokát fölparcellázta és azokat a vasúti alkalmazottak, nyugdíjasok is megvásárolhatták, így alakult ki a mai Kőváry-telep. Az Óvárban, a Bástya utcai szegletházukon 1918 óta emléktábla figyelmeztet: „Itt élt és írta / Erdély és Magyarország történetét / Dr. UJTORDAI KEÖVÁRY LÁSZLÓ történetíró / a Magyar Tudományos Akadémia tagja / Sz. 1819 – Megh. 1907. A Házsongárd lutheránus sírkertjében álló fehér márvány emlékoszlopára felesége a következő feliratot vésette: „Itt nyugszik / újtordai / Dr. Kőváry László / történetíró / született 1819. júl. 7. / meghalt 1907. szept. 25./ Hazája történetét írván / e kőnél maradandóbb emléket / állított magának.” Kővárynak több száz rövidebb-hosszabb cikke, tanulmánya mellett negyvennél több könyve jelent meg. Történetírásunk még ma is adós életének és tevékenységének bemutatásával, értékelésével. Műveivel a tudományt szolgálta, hite szerint a társadalom jobbítását is elősegíteni kívánta általuk. Az előbb idézett figyelmeztetésével nekünk is üzent, hiszen múltunk számos építészeti, tárgyi emléke szemünk előtt pusztul vagy pusztítják! Friss példa: Székelyföldön, az úzvölgyi sírkertben nyugvó hősi halottak emlékének meggyalázása… „Mit nekünk mindez: gondolja meg a nagy tömeg, mintha csak szállásul tartaná a szép hazát. Pedig engedjük eltöröltetni a múltak emlékeit, mikre most a honfi kebel feldobog, engedjük kiegyenlíteni a sírt hová most e nép sóhajtva egy követ odavet, akkor nem lesz többé édes szó, haza, jöhet a foglaló, s nem lesz, mi védelmére lelkesítsen…. Ha az értelmiség nem fog kezet azon kevés, melegebb kebellel, mely a hon múltját és jelenét búvárkodva éli napjait: akkor le fognak ezen emlékek dűlni, simává gyalulja az idő, hol egykor e nemzet szent köveket tapoda, s szolgakenyeret fog teremni a sírdomb, mely alatt annyi nemes kebel hasztalan porladoz…”