A szervezet közleménye szerint az elemi iskolások körében a bántalmazásos esetek gyakorisága kétszer magasabb, mint az általános iskolások, illetve négyszer magasabb, mint a tinédzserek körében.

A szülők és gyermekek elmondása szerint az erőszakos cselekedetek leggyakoribb helyszíne az iskola (73,5 százalékban a gyermekek szerint és 87,7 százalékban a szülők szerint), majd a játszóterek következnek (13,3 százalék). A gyerekek szerint ugyanakkor az esetek 10 százalékát az online erőszak teszi ki, míg a szülők szerint csak 4 százalékát. Az esetek mintegy 70 százalékában egy ismerős gyermek (osztálytárs, iskolatárs, barát) az agresszor, 25 százalékában pedig egy ismeretlen gyerek. A gyerekek ritkán említették agresszorként a pedagógusokat, az esetek 3,8 százalékában, a szülők azonban ennél többször (8,1 százalék) – mutatott rá a szervezet.

Arra a kérdésre, hogy kértek-e segítséget, vagy elmesélték-e a történteket egy felnőttnek, a gyerekek egyharmada azt válaszolta, hogy egy felnőttnek sem beszélt az átéltekről. Amikor azonban az esetet jelentették egy felnőttnek, a tíz esetből majdnem kilencben közbelépett a gyermek támogatására.

A kutatások azt mutatják, hogy zsenge korban az erőszaknak való kitettség hatással lehet az agy fejlődésére, a tanulási képességekre és az érzelmi kötődésekre.

Az iskolai környezetben megtapasztalt erőszak krónikus szorongáshoz, depresszióhoz, gyenge tanulmányi teljesítményhez és lemorzsolódáshoz is vezethet. Az erőszak jelenléte a gyermekek között pedig normalizálhatja és felnőttkorra is átviheti az agresszív viselkedést

– mutatott rá közleményében a szervezet az Agerpres hírügynökség által is szemlézett közleményben.

A Mentsük meg a gyermekeket szerint krónikus traumához és társadalmi elszigeteltséghez vezethet az erőszaknak való kitettség, valamint az ilyen eseteket megfelelően – a gyermek biztonságérzetét szem előtt tartva – kezelő rendszer hiánya, míg a korai beavatkozás jelentősen csökkenti a hosszú távú negatív hatásokat.

A szervezet támogatja a gyermekvédelmi politikák bevezetését a gyermekekkel foglalkozó valamennyi intézményben (iskolák, sportklubok, napközi otthonok, egészségügyi központok, szociális, kulturális vagy oktatási szervezetek). Ki kell alakítani többek között „egyértelmű és hozzáférhető” mechanizmusokat, amelyek révén a gyermekek jelenthetnek minden olyan helyzetet, amely miatt nem érzik magukat biztonságban. Ugyanakkor minden intézményben lennie kell egy gyermekvédelemmel felelős alkalmazottnak, illetve pontos és részletes eljárást kell kidolgozni és követni a felmerülő aggályok kezelésére és kivizsgálására – mutatott rá a szervezet.