Vallási értelemben vett lelki fejlődésünk vonatkozásában a család (szülők, nagyszülők), illetve buzgó és fáradságot nem sajnáló lelkipásztorok már gyermekkorban, ifjú korunkban elkezdtek feltarisznyálni némi útravalóval. Többek között megtanítottak nekünk néhány imádságot, tanítottak imádkozni. Ezek belénk ivódtak, elfelejthetetlenekké váltak. Ha éppen szükségét érezzük, „mindig kéznél vannak”. Hála ezért valamennyiüknek! Az élet későbbi szakaszaiban azonban adódtak, adódnak sajátos helyzetek, problémák, nehézségek, esetleg pozitív előjelű események is, amikor kéréseinkkel, ügyes-bajos dolgainkkal másmilyenképpen szeretnénk az Úrhoz szólni. Ilyenkor szoktunk imafüzet, imakönyv után nyúlni, segítségüket igénybe venni. Ezek alkalmi imádságai kiváló segítőink (többnyire) kéréseink, hálaadásaink előtárásában, kifejezésében. Írom mindezt a napokban megjelentetett, tartalmában igen figyelemre méltó, formájában kedves kivitelezésű imafüzet kapcsán. Imádkozzunk Áron püspökkel címmel hozták forgalomba és emberközelbe (2016 február). Jómagam az első átlapozgatás után mindjárt használatba is vettem, s gondolom, még számosan (kikhez eljutott). Mert ki nem akarna Vele, az Ő szavaival, érzelmeivel, eszmei irányításával szólni a Mindenhatóhoz és Fiának Édesanyjához?! Befejezésül: fenti gondolataimat nem a hírverés szándékai íratták le, különben is, imakönyveket, imafüzeteket nemigen szoktak reklámozni. Ez távol áll tőlem is. Leírtam viszont azért, mert akik a szóban forgó kiadvány összeállításán, sajtó alá rendezésén fáradoztak, értem is tették. Ezért részemről elmaradhatatlan legalább egy Köszönöm! Egyébként: „Omnia ad maiorem dei gloria… (OAMDG) – Minden Isten nagyobb dicsőségére…” id. BORSODI LÁSZLÓ, Csíksomlyó