Néhány napja a balán­bányai Cseperedő óvo­dába látogattunk. Már érkezésünkkor sejtettük, hogy az óvoda tanulói bizonyára fürgék és mozgékonyak, illetve gyorsan cseperednek, ezért van bezárva a kapu. Egy telefonhívás után egy segítőkész dada sietett a segítségünkre, és fogadott nagy szeretettel.
Balánbányán 2019-ben ad­ták át az új magyar óvodát, amely jelenleg a szakközépiskolához tartozik. A beruházást a magyar kormány Kárpát-medencei programjából és más jó szándékú adakozók jóvoltából építtette a helyi önkormányzat. A Cseperedő nevet az óvoda munkaközössége választotta, tudtuk meg Náznán Ibolyától, az óvoda vezetőjétől, aki immár több mint négy évtizede tanít a bányavárosban.

– Azért lett az óvoda ne­ve Cseperedő, mert itt Ba­lán­bá­nyán kevesebben va­gyunk magyarok, és jóleső érzés, hogyha becsületes szé­ke­lyes kifejezéssel mondjuk azt, hogy a gyermekek itt cseperednek nálunk. Már a kezdetektől igyekeztünk nem egy otthont, hanem családot biztosítani a magyar gyermekeknek, és nem csak

– mondta Náznán Ibolya.
Tőle tudjuk azt is, hogy az óvodában két csoport működik.

– Van egy kiscsoportunk, azaz a Törpi csoport, amelyben vegyesen vannak a gyermekek, szükség esetén ide már kétéves kortól is bevesszük a gyermekeket. A nagycsoportunkba a középcsoportosok és az előkészítősök járnak. Létszámon felül működünk. A kiscsoportban húsz gyermek tanul, míg a nagyban huszonhat-huszonhét. Volt eset, hogy a kiscsoportban is huszonhárman voltunk

– részletezte az óvónő.

Az óvodának hat alkalmazottja van. Öt személy fizetését az Oktatási Minisztérium, míg egy személyét a marosvásárhelyi, oktatást és ismeretterjesztést támogató Calepinus Alapítvány biztosítja. Az említett alapítvány és a református egyház az óvoda létesítésekor is számos segítséget nyújtott. Egyébként az óvodát a református egyház területén építették. 
Náznán Ibolyának és egyik kolléganőjének végleges pedagógusi állása van az intézményben, két másik kolléganőjük három, illetve két éve tanít az óvodában. Az óvodavezető megjegyezte: szeretné, ha a két új kolléganő hosszú távon is maradhatna, hiszen a gyermekek és a szülők szempontjából is fontos az állandóság.
Az új óvoda segíti a magyar gyermekek önazonosságának megőrzését. 

– Segít abban, hogy a szór­vány­ban megmaradjunk magyarnak, és a legkisebbek együtt nőjenek fel, és ha már adódott a lehetőség, akkor jó helyre „csöppent” ez az óvoda. A régi óvoda is tágas volt, szép volt, de ez valahogy otthonosabb, a miénk

– tette hozzá Nánzán Ibolya, aki arra is rámutatott, hogy több vegyes, illetve román családból származó gyermeket is beíratnak intézményükbe. – Nagyon sok szülő kezdte az utóbbi időben beíratni a gyermekét ide, olyan megfontolásból, hogy megtanuljon magyarul. Tehát nemcsak az van, hogy a magyar gyermekeket íratják román csoportba, a régi óvodában többnyire így volt, ebbe az óvodába viszont sok román szülő szeretné a gyermekét beíratni – tette hozzá, arra is rámutatva, hogy a helyszűkét leszámítva más kihívásokba nem igazán ütközik az óvoda vezetősége. – Rengeteg segítséget kaptunk Hargita Megye Tanácsától, a polgármesteri hivataltól, a középiskola igazgatóságától. Szerencséseknek mondhatjuk magunkat. Amiben tudnak, a szülők is segítenek. Talán az étkeztetés jelent egy kis gondot, hiszen a szülők elég szerény körülmények között dolgoznak, tehát nem magas a fizetésük. Cateringes az étkeztetés, nem azt mondom, hogy nagyon olcsó, azt sem, hogy drága, viszont jobb lenne, hogyha kevesebb lenne – jegyezte meg az óvodavezető. Hozzátette: mivel új a rendszer, így a fűtésellátással sincsenek problémáik. A berendezés és a felszereltség szintén kitűnő.

Riportutunk alkalmával azt láttuk, tapasztaltuk, hogy a gyermekek is jól érzik magukat az óvodában, hiszen ha a kecske bemegy a kis kertbe, és megeszi a káposztát, az ifjú gazda csak finoman számonkéri: Mit csinálsz, te kecske? Kapáltad? Öntözgetted? Nem félsz attól, hogy megfoglak? S az önfeledt mókázás közben még az sem számít, ha egy-egy gyermek románul válaszol, vagy éppen fordítva. Amint az elmúlt hónapok eseményei is mutatják, a magyar–román békés együttélésben van mit cseperednünk, és ebben akár a baláni legkisebbektől tanulhatunk a legtöbbet.