Jelenünk egyik fontos jellemzője a fellazult határok jelensége. Hogy ez a demokrácia, a mainstream vagy bizonyos érdekek kialakította divat következménye, arról lehetne vitázni, de itt és most nem érdemes. Maradjunk a tényeknél. A pillanatnyi tendencia – bár megjelentek az ellenzők is – a határok nélküli Európa, orvosok határok nélkül, gyereknevelés határok nélkül – ami talán már nem is nevelés –, hadseregek és kereskedelem határok nélkül, meg korrupció, bűnözés, viselkedés és egyebek is határok nélkül. Aztán a határok meghúzásával lehet fenyegetni. Érdekes, feje tetejére állított világ, akár Hegel filozófiája Marx szerint és akárcsak esetükben, elgondolkozhatunk, melyik van talpon és melyik áll tótágast? Szűnőfélben a földrajzi határok. Próbálják a vallási, hitbéli, szokásbéli határok elmosását. Eredményeként csökkent a kereszténység hatása, a gyakorló keresztények száma, nőtt a többieké. Átjárhatóvá vált a határ jó és rossz, tisztesség és aljasság, becsület és becstelenség között. Ambivalensebb, zavarosabb, légiesebb lett az erkölcs – vagy tán meg is szűnt? Látszólag eltűntek a társadalmi határok, illetve ha vannak is – mert hiszen vannak, bármennyire ódzkodunk emlegetni őket nagy egyenlősdit játszó korunkban –, a határok tehát sokkal inkább az anyagi lehetőségek mentén húzódnak és mindössze alsó-, felső- és középosztály van, ha egyáltalán így hívják, és nem egyszerűen a kevés gazdag, sok szegény és a kettő között a szintén sok közép, mert szinte már egyiket sem illik kimondani. De azt, hogy hol kezdődik az egyik, és ér véget a másik, csak találgatni lehet. Nincs igazi választóvonal a szakmák és még inkább a felkészültségi szintek között: felügyelők, tanácsosok, meg munkavállalók és munkáltatók vannak. Mintha az lenne a cél, hogy ne is tudjuk, ki kicsoda, mit várhatunk el tőle, mire való, mire képes… És valószínűleg tényleg az a cél: ne különböztessük meg, ne bontsuk le az amorf, arctalan tömeget. És végül az életkor nagy átalakulása, határainak eltolódása, feloldása néha teljesen irreális elvárásokkal – külön fejezet. A lehetőségek is határtalanok: vajon valóban bárki bármi lehet? És milyen áron? Diploma bárkinek, csak fizess? Legegyszerűbb munka magas képesítéssel vagy fordítva?! A kérdés, amelyet még nem tettek fel, hol a határtalan tisztesség, a határok nélküli szeretet, boldogság, megértés és főként a határtalan értelem! Az értelem, amelynek lényege, hogy határokat szab. Akkor miről is beszélünk? Albert Ildikó