Korunk hétköznapi beszéde – mint erről már volt szó – hemzseg az elmeállapotunkra, illetve annak betegségeire utaló kifejezésektől. Meg egyebektől is, amelyeket a legtöbben rendszerint helytelenül használnak. Ami különben igen sok más lélektani fogalomra is igaz, mint az intelligencia, észlelés, tehetség, érzékenység, hogy hirtelen csak néhányat említsek. Divat pszichológiailag (látszólag) jól informáltnak lenni. Divat könnyedén betegségekről beszélni, otthonosan használni diagnózisokat, ami egyszerre kelti a jól informáltság, a műveltség és a könnyedség, nagystílűség látszatát. Miközben a velük dobálózók eléggé ellentmondásosan, vagy alapjában roppant előítéletesen, vagy máskor provokatívan viszonyulnak ezekhez a csak félig-meddig, vagy még annyira sem ismert fogalmakhoz, és az általuk jelölt valósághoz. Ez a félműveltség, ebben az esetben a divatosság (néha a kettő ugyanaz) ára. Mert aki tisztában van velük, nem igazán használja a mindennapi beszédben. Pontosabban csak akkor, ha föltétlenül szükséges, és akkor igyekszik is magyarázni. Mint most magam is teszem, az újabb tévedések elkerülése végett. Mivel a következő néhány részben elmekórtani fogalmakról lesz szó, szeretnék néhány általános elvet előre tisztázni, hogy ne kelljen majd minden alkalommal elismételnem őket. Minden pszichés betegségnek egész sor jellemző megnyilvánulási formája, azaz tünetei vannak. Ezeknek bármelyike megjelenhet az életünk folyamán. Ám ez nem azt jelenti, hogy az illető betegségben szenvedünk. Ahhoz, hogy egy lelki- és/vagy elmeállapotról azt mondhassuk, hogy az betegség, eleget kell tennie bizonyos kritériumoknak. Azaz a felsorolt tünetekből egy bizonyos mennyiségnek egyszerre kell jelen lennie, egy bizonyos ideig kell tartania, illetve néha azt is feltételezi, hogy javulás után újabb visszaesésnek kell lennie. Különben csak egy helyzet kiváltotta állapotról, reakcióról vagy epizódról, időleges állapotról beszélünk. A rossz közérzet, a gombóc a torokban, a gyomorban („gyomorideg”), a levertség, a gyakori sírás, a nyugtalanság, álmatlanság, étvágytalanság és fogyás, ingerlékenység, robbanékonyság, gondolkodásbeli vagy érzelmi zavar és nem utolsósorban ezek tudatosításának hiánya leggyakrabban tünet. A depresszió, a borderline, szkizofrénia, oligofrénia, demencia diagnózis. Ám a kettő között hosszú az út. Könnyed emlegetésük, minősítésként való használásuk könnyelmű játék a szavakkal. Albert Ildikó