Századunk olyan mainstream jegyében zajlik, amely a liberalizmus érdekes, szocializmussal és kereszténységgel megspékelt változatából áll össze. És bár a szabadelvűségtől elvárhatnánk a szabad véleménynyilvánítás tiszteletben tartását, mégis egyre inkább ennek az áramlatnak az egyeduralomra törekvésével, illetve néha már-már terrorisztikus terjesztésével találkozunk. Propagálói a tudás és az igazság egyedüli letéteményeseinek tartják magukat – mint különben az ideológiák követőinek nagyobb része –, elképzeléseikhez foggal-körömmel ragaszkodnak, azokat a média minden területén nagyon élénken, következetesen tollal, hanggal, máshol néha a szó szoros értelmében tűzzel és vassal terjesztik, mint erre a történelem folyamán eddig is gyakran volt példa. Ennek az ideológiai harcnak egyik következménye az emberiségnek ez a befogadókra és kirekesztőkre való szétválasztása. De nézzük, mi a valóság? Mi, emberek két ellentétes attitűd kódját hordozzuk magunkban. Egyrészt a kíváncsiság – a megismerési, kutatási, fürkésző –, másrészt az idegentől való félelem ösztöne eleve belénk kódolt. Ezek alapján a megélt tapasztalatok alakítják ki azokat a magatartásainkat, ahogyan a világhoz, a többiekhez viszonyulunk, azaz mit fogadunk és mit utasítunk el. A befogadási képességünk, de a kíváncsiságunk mértéke is az intelligencia egyik faktora. Ám határait a kultúránk, a személyiségünk és természetesen újra a tapasztalataink, no meg a kialakult értékrendszerünk határozza meg. Mert bármennyire is hadakoznak ellene bizonyos ideo­lógusok, valamilyen értékrendet mindannyian képviselünk, még akkor is, ha nem feltétlenül tudatos ez a folyamat, vagyis nem tudatosul bennünk, mit miért teszünk magunkévá, illetve utasítunk el. Igaz, hogy a nem túl kongruens (jól illeszkedő, kialakult) – a hétköznapokban erősnek szokták mondani – személyiség befolyásolható a környezet által, de attól még a lelke mélyén érzi, mit szeretne és mit nem! Természetes szelekciót végzünk, és ennek következtében el- és/vagy befogadunk vagy elutasítunk (kirekesztünk) dolgokat, helyzeteket, embereket, ideológiákat. Mert épp ebből áll össze a személyiségünk! Ezért annyira ostoba az a szlogen, amely szerint mind egyformák vagyunk, mert emberek vagyunk! Az ember lényegében egy elvont fogalom. Még senki sem határozta meg pontosan. Embernek születni lehetőség. Lehetőség arra, hogy a családnak, kultúrának, társadalomnak a tagjaivá váljunk és azok is maradjunk, hogy személyiséggé alakulva felismerjük a lehetőségeinket, megismerjük a körülöttünk létező valóságot, elsajátítsunk belőle minél többet és alakításában részt vállaljunk. A csak kirekesztő vagy csak befogadó személyiség – ha létezik – klinikai eset. Albert Ildikó