tiszta égbolt
Körforgás
Sokszor érzem úgy, hogy a politika és a sport között rengeteg a hasonlóság. Bár ha általánosítunk, az elsőt pozitív dologként tartjuk nyilván, a tisztaságot, a sportszerűséget, a kitartást, az egészséget társítjuk mellé, viszont a politikáról jóval negatívabb a véleményünk, és nem ritkán a csalódás, a hazugság, a korrupció jut eszünkbe róla. A kép azonban árnyaltabb.
Sportújságíróként hajdanában számtalan sajtótájékoztatón vettem részt egy-egy kosárlabda- vagy labdarúgó-mérkőzés előtt, ahol legtöbbször közhelyek hangzottak el: felkészültünk, nyerni szeretnénk, fontos, hogy hazai pályán megszerezzük a győzelemért járó pontokat, mindent megteszünk ezért stb. S most a választási kampány előszelében ugyanilyen sajtótájékoztatókat hallgatok: minden jelölt a város élhetősége, a gazdaság fellendítése, munkahelyek teremtése, a fiatalok itthon tartása mellett ránt kardot.
Aztán legtöbbször jön a feketeleves: a pályára kivonuló játékosoknak épp rossz napjuk van, pontatlanul játszanak, nem tudnak koncentrálni, szétesnek, gyengén védekeznek, vagy épp a bíró egy hibás ítélete kizökkenti őket, így az ígéretek pedig beteljesítetlenül maradnak. Ugyanezt érezhetjük a mandátum végén is, ha épp abban a négy évben szűkösek voltak az erőforrások, bonyolultak a közbeszerzési eljárások, kedvezőtlen a gazdasági helyzet, és kiszámíthatatlan a törvénykezés, s hogy a sportnál maradjunk, ha sikerült is egy-két helyzetet kialakítani, a gólszerzés és a győzelem eufóriája elmaradt.
A szurkoló vagy a választópolgár mindkét esetben marad a keserű szájízzel, hiszen csalódnia kellett, de aztán jön az újabb idény, a következő mérkőzés vagy választás, az egyszerű ember pedig megint megvásárolja a mérkőzésre a jegyet, vagy odaáll az urna elé, mert bízik az ígéretek valóra válásában.
Háromszéki Eszter
.jpg)